Megjelent és megrendelhető a Teletextil 79. lapszáma

 

Megrendelhető a teletextil@gmail.com címen a szerkesztőségtől. 

A Teletextil 8. podcast adása - beszélgetés Komáromi Ákossal a Laguna Lakástextil Kft. alapítójával

                                                 Ismét szól a rádió!

A Teletextil 8. podcast adása.

A szakma nagy „öregjei”

Beszélgetés Komáromi Ákossal, a Laguna Kft. alapítójával

(A képre kattintva indul a felvétel.)

                                                                         (Komáromi Ákos és Szarvas György)

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

Gyermekkor a titói Jugoszláviában, vajdasági hétköznapok

Élet a kishegyesi tanyavilágban, munka, művelődés, szórakozás

Iskola, ahova később Ruzsa Magdi és Lajkó Félix is járt

Irány a belgrádi Sajtóintézet

Kezdődik az újságírói élet a szabadkai Hét Nap redakciójában

Délszláv háború, költözés Magyarországra

Szombathelyen „elfogyott” a benzin, új élet a vasi megyeszékhelyen

Indul a családi vállalkozás, Komáromi Angéla leszervezi 700 tonna bébiétel kiszállítását Belorusziába

Kellene egy szép függöny az új céges irodába, kapcsolat a szlovén Velanával

Mindenhová voál-t az országba, avagy az üzletkötői lét izgalmai

A nagyker nagyra nő, a függönyök átlépik a határokat

Generációváltás a Lagunában

70 ember – mitől is jó a munkatársi gárda

Nem nagynak, hanem jónak kell lenni – új kihívások a piacon

 

Komáromi Ákossal Szarvas György, a Teletextil főszerkesztője beszélgetett.

A Teletextil mostani podcast adása a Laguna Kft. támogatásával valósult meg.

Dobos Emese: A duális beszerzés a textilipar válasza a globális zavarokra

Folytatás a Teletextil 79. számának 8. oldaláról. 

Az Indiai Textilipari Minisztérium pont 2025 november elején tette közzé négypontos akciótervét, ami az indiai textilexport termelési költségeink csökkentését, a munkatermelékenység növekedését és az export versenyképességének ösztönzését tűzte ki célul. Korábban 50%-os vámot vetett ki az USA az Indiából érkező termékekre, ugyanakkor  Bangladessel, Vietnámmal és Kínával szemben is elmarad az ország termelékenysége – ezt hivatott orvosolni az új stratégia. Ugyanakkor a közelmúlt geoökonómiai fejleményei felerősítették az Európai Unió és az India közötti szabadkereskedelmi megállapodásokat: a legújabb hírek szerint a felek még idén megköthetik a megállapodást és ez a textilkereskedelem felpezsdülését is eredményezheti.

Kína az utóbbi időszakban két fő területre koncentrált a textiliparában: ezek a digitalizáció-automatizáció, valamint a fenntarthatóság, az újrahasznosítás, és a környezetkímélőbb technológiák alkalmazása. Az ázsiai ország ezzel párhuzamosan arra is törekszik, hogy egyre magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé mozduljon el, és mind a helyi, mind az ázsiai és afrikai piacokra kiemeltebben koncentráljon. A textiliparhoz kapcsolódóan Kína külkereskedelem-, és iparpolitikáját egyébként a Made in China 2035 stratégia, és az ún. „új kínai selyemút”, vagy Egy övezet, egy út kezdeményezés határozzák meg. Míg az előbbi a technológiai fejlesztést helyezi előtérbe, utóbbi a Közép-Ázsia, Európa és Afrika közötti kereskedelmi összekapcsoltságra és az export növelésére fókuszál. Ugyanakkor mind a környezetvédelmi, mind az emberi jogokkal kapcsolatos aggályok nem ingatták meg igazán Kína egyeduralmát a textilek piacán. 

A textíliák adják Pakisztán exportjának közel felét. Az utóbbi években a textilexport összege azonban jelentősen fluktuált: ezt leginkább a pamut árának változása magyarázza. Bár a világ pamuttermelésének úgy 4%-át adja az ország (miközben India és Kína 21 és 26%-ot), Pakisztán még így is jelentős gyapottermesztő. Ráadásul a pakisztáni textilipari vállalatok jelentős része vertikálisan integrált, ami elég előnyös: ez azt jelenti, hogy a gyapottól a késztermékig „házon belül” zajlanak a folyamatok. 

 A regionális összehasonlításban is nagy, növekvő energiaköltségek mellett a helyi iparág számára az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy megszüntették a helyi beszerzés adókedvezményét: most már nagyobb költséggel, adminisztratív terhekkel és megnövekedett szállítási idővel jár, ha valamelyik pakisztáni vállalat egy másik helyivel üzletelne. Továbbá a helyi textilvállalkozások versenyképességét a közelgő munkajogi-, és környezetvédelmi, fenntarthatósági irányelveknek való megfelelés is nehezíti, ami jelentősen megdrágíthatja akár a magyar importőrök számára is az országból történő beszerzést. 

Hagyományosan úgy 10-20 %-kal drágábbak a török textilek, mint az indiaiak vagy a kínaiak, a magasabb árat pedig a magasabb minőség kompenzálta. Míg számos európai vásárló a török textilek mellett tette le a voksát, a mostanra közel 50%-os árkülönbséget már egyre kevésbé fogadják el. Míg Törökország sokáig a top textilexportőrök közé tartozott, a The Economist egy 2025 októberi cikke már arról számolt be, hogy az elmúlt években csökkenő export 6000 vállalkozás bezárását, több százezer dolgozó elbocsátását eredményezte, és többszáz török gyártó Egyiptomba telepítette át a termelést. A szakértők szerint a magas infláció és a romló valuta a fő okok, az egyre emelkedő munka-, és termelési költségek pedig megnehezítik az exportőrök boldogulását. Míg a 2011-ben kirobbant szír polgárháború miatt sokan menekültek Törökországba – és találtak sokszor alulfizetett munkalehetőséget a helyi textiliparban – a 2024 decemberében az Aszád-rezsim bukása után sokan visszatértek. Az elemzők szerint az egyre magasabb termelési költségek és a növekvő munkaerőhiány komoly gondokat okozhat „Európa Kínájában”. 

Hiába az USA és Kína közötti csatározás, már csak a globális összekapcsoltság miatt Európára is hatnak a fejlemények: az amerikai piac esetleges csökkenését más célpiacok még erőszakosabb meghódításával (tehát alacsony árakkal és erőszakos marketinggel) pótolhatja az ázsiai ország.  Ez kétségkívül negatívan hathat mind a még nyomaiban gyártást is tartalmazó európai textiliparra, mind a helyi kereskedőkre. Az európai textilgyártás főleg Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában van még jelen. Káoszért pedig nem kell messzire menni: az európai textilgyártást már így is alapjaiban megrengette az energiaválság. Ennek pedig több oka is van. A kilövő energiaárakhoz a koronavírus-járvány okozta gazdasági újraindítás, a növekvő kereslet, Európa magas importfüggősége, valamint az Oroszország Ukrajna elleni agressziója nyomán kivetett szankciók és a korlátozott kereslet mind-mind hozzájárulnak. A Textil- és Ruhagyártók Európai Szervezete (EURATEX) már 2022-ben felhívta arra a figyelmet, hogy az energiaválság miatt is rohamosan csökken az európai textilgyártók versenyképessége, mert közel hatszoros energiaárakkal kell szembesülniük, ami teljesen ellehetetleníti a gazdaságos termelést. Számos ország, - mely konkurencia és kereskedelmi partner is - állami támogatást nyújtott a helyi vállalatoknak, ez az EU-ban elmaradt, annak ellenére, hogy a koronavírus-járvány alatt felmerült, hogy már csak az egészségügyi textilek miatt is stratégiailag fontos (kellene, hogy legyen) az ágazat. 

Az Európai Unió által kezdeményezett és 2030-ra előirányzott Fenntartható és Körforgásos Textilstratégiának való megfelelés terhe (mind anyagi, mind humán-erőforrás szempontjából) alapjaiban is megváltoztathatja a piacot. A textilek és lakástextilek kapcsán a pamut és poliészter a két leggyakoribban használt alapanyag, ezek pedig a fenntarthatósági viták középpontjában állnak. Bár több, mint 70 ország járul hozzá a világ gyapottermesztéséhez, ezek éghajlati körülményei, illetve a klímaváltozásnak való kitettségük nagyon eltérő. Több kutató is arra hívta fel a figyelmet az elmúlt időszakban, hogy a klímaváltozás negatív hatással van a pamutra, mivel nő a hőmérséklet, megzavarják a víz körforgását és szélsőséges időjárási viszonyokat okoz a jelenség, ami a terméshozam csökkenéséhez és a rostok minőségének romlásához vezet. Ugyanakkor két vállalat (az Eoxplore és a Terranea) kifejezetten az európai textilipari szereplők informálásra fejleszti, és a változások követésére hozza létre a Climate Change Impact on Cotton (CCIC) applikációt. 

A poliészter a legnagyobb volumenben gyártott textilipari szálasanyag: a Textile Exchange legfrissebb jelentése szerint 2024-ben 132 millió tonnát gyártottak. Sokak szerint pedig az elektromos autók térnyerése a belsőégésű motorosakkal szemben csökkenti az igényt a kőolajra, így más ágazatok – így a műanyag-, vegyipari – felhasználása felé nyomja a tendenciákat. Bár számos kereskedő vállalta, hogy növeli az újrahasznosított poliészter-felhasználását, a „szűz” poliésztergyártás még mindig felülmúlja az újrahasznosítottét. Bár az EU-s stratégia előirányozza, hogy 2030-ra a termékeknek nagyrészt újrahasznosított szálakból kell készülnie, kérdés az, hogy a jelenlegi gyártási kapacitások utolérik-e a növekvő igényeket – és ha igen, sikerül-e a gyártási oldalon az újrahasznosítást nyereségesebbé tenni, kevesebb energia felhasználásával.  

Míg évtizedekkel korábban a munkaerő-igényes gyártási folyamatokat több hullámban döntően fejlődő országokba szervezték ki a fejlettekből, mostanra számos délkelet-ázsiai országban jelentősen emelkedtek a bérek, és az ipari munkahelyek egyre kevésbé vonzóak a munkavállalók számára. Ez pedig egyfelől csökkenő ollót eredményez a bérköltségek terén, másfelől egyre inkább munkaerőhiány lép fel a textil-, és ruházati ágazatokban, ezekben a térségekben – is.