Holokauszt múzeum nyílt egy egykori cseh textilgyárban

Május 10-én ünnepélyes keretek között megnyílt a "Túlélők Múzeuma" a csehországi Brněnecben, Oskar Schindler egykori gyárának területén - Az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjteménye beszámolója az eseményről.

A Zachor Alapítvány meghívásának eleget téve a Goldberger Textilipari Gyűjtemény is képviselte magát a volt Löw-Beer gyapjúszövöde területén kialakított múzeum nyitórendezvényén. A Zachor Alapítvány az Arks Alapítvány egyik oktatási partnereként egy nemzetközi programot hozott létre, amelynek célja az volt, hogy több európai ország –köztük Magyarország– középiskolás diákjainak bevonásával megtervezzenek egy múzeumot a történelmi gyárépületben, azt alapul véve, hogy Oskar Schindler krakkói zománcozó gyára már évek óta múzeumként működik, a másik, a brněneci textilüzem pedig egészen elhagyatottan áll(t) Csehországban.

A textilgyár működéséről jelenleg kevés információ áll rendelkezésünkre. A család a XIX. század elején alapította az alapvetően gyapjúfelgozó gyárát, ami regionálisan hamar fontos tényezővé vált. 1938-ig volt a Morvaország területén több gyárteleppel is rendelkező Löw-Beer család birtokában, ám az 1938-as német bevonulás hatására a gyártulajdonosok Angliába menekültek és a gyár nemzeti szocialista kézre került. Ez követően 1944-től szűk egy éven át kényszermunka tábornak nevezték ki, ahová Oskar és Emilie Schindler közel 1200 zsidó munkást menekített ide az Auschwitz-Birkenau táborba való deportálás elől, akik e tábor működésének köszönhetik életüket. (Ennek a menekítésnek az apropóján készült az a bizonyos Schindler-lista). A tábor szovjetek általi felszabadítása után gyárként üzemelt tovább, utolsó egységeiben a 2010-es évekig a Škoda és az IKEA számára gyártottak textiliákat. A bezárt és elhagyatott gyártelepet végül a Löw-Beer család leszármazottjai által alapított Arks Alapítvány vette kezelésbe szűk tíz éve, és helyi, illetve nemzetközi összefogással kezdtek értékmegőrző munkába.

A Goldberger Textilipari Gyűjtemény adattárában a Zachor Alapítvány által összefogott oktatási projektben résztvevő budapesti középiskolások kutattak. Ők a projektbe azzal a koncepcióval kapcsolódtak be, hogy személyes történeteket meséltek el, érintve a zsidó deportálásokat, az embermentést és a helyi családok sorosát. A múzeum adattárában a diákok a gyártulajdonos Löw-Beer és az óbudai kartonnyomó Goldberger család közötti hasonlóságot, a Goldberger gyár dolgozóinak élet történetét mutatták be, mely munkában a textilipari gyűjtemény munkatársai segítették őket. Az adattárban elsődleges forrásokból ismerhették meg nemcsak a Goldberger gyár történetét, hanem a gyár dolgozóinak nem ritkán tragédiákkal tűzdelt sorsát és munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a volt óbudai gyár nemzetközi érdeklődők számára ezt az oldalát felfeddhesse.  

48 magyar diák aktív részvételével egy látogatóközpont kezdhette meg működését a szövödei hangár épületében, és május 10-én érték el az első nagy mérföldkövet, a nyilvános megnyitót. A térkialakítás érdekes koncepcióval ötvözi a múzeum, a konferenciatér és az eredeti gyárépület funkcióját. A nemzetközi megnyitó keretében a textilgyár volt tulajdonosainak a leszármazottja Daniel Low-Beer mint házigazda és a projekt legfőbb mozgatórugója fogadta és vezette a programsorozatot, ahol A Schindler listája könyv írója, a film több szereplője, helyi holokauszt-túlélők leszármazottjai, a Löw-Beer család képviselői is tiszteletüket tették. A rendezvény keretein belül került bemutatásra a Low-Beer textiles márka is, ami merinó gyapjúból kötött textilek felhasználásával eleveníti fel a családi örökséget. 

A projekt első igazán nagy lepéseit hatalmas összefogással tették meg május 10-én, és izgatottan várjuk, hogy hogyan folytatódik a család örökségének és a nagyon markáns nemzetközi hatással rendelkező hely szellemének ápolása.

A magyarországi diákok által összeállított molinókat a Goldberger Textilipari Gyűjtemény 2025-ben a hazai érdeklődők számára is bemutatja időszaki kiállítóterében.

Nők, bútorok, kárpitok - beszámoló a Goldberger Textilipari Gyűjtemény kiállításáról

A Magyar Bútor és Faipari Szövetség (Fabunio) egy időszaki kiállítás keretében mutatta be azokat a női bútor és textiltervezőket, akikre mindenképpen érdemes odafigyelnünk. A Nők, bútorok, kárpitok - a feminin energiákban rejlő csodálatos lehetőségek címmel megtartott bemutató június végéig volt megtekinthető az Óbudai Múzeum Lajos utcai épületében. A Szövetség kiállítását az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény szakmailag is segítette.

A kortárs női bútortervezők kiállított munkái, többek között komódok, éjjeliszekrények, kisasztalok, polcok, gyerekbútorok általában a multifunkcionalitás és a fenntarthatóság szellemében készültek, de a DIY gondolatisága is megjelent a faipari termékekben.

A kiállítóként meghívott textiltervezők mindegyike a pályán van jelenleg is; a kurátorok munkáikat abból a szempontból válogatták be, hogy mely textilek bútorkárpitok. Így kerültek be a bemutatott anyagok közé ipari filcek, lenvásznak, plüssök, jacquard és nyüstös szövetek; a kiállított anyagokon fellelhetők mind a geometrikus minták, mind pedig a természeti motívumok.

A kiállítás kurátora Dr. Koós Daniella, a Fabunio főtitkára, míg a kortárs textileket válogató társkurátor Söptei Eszter, a Goldberger textilipari Gyűjtemény szakmai igazgatóhelyettese. Varga-Kalló Regina, a múzeum munkatársa a kiállítás keretében mutatta be P. Szabó Éva és Prohászka Margit textiltervezők munkásságát.  

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

A változatlanság dicsérete - képes beszámoló a 2025-ös Proposte vásárról

Welcome to Proposte 2025.

Teletextil 6. Podcast - Hogyan született meg a Nuvole Garden Hotel Comóban?

 

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 6. podcast adása.

Műhelytitkok

Hogyan született meg a Nuvole Garden Hotel Comóban?

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

A luxushotel belső terei, beleértve az anyagokat is egy több éves, rendkívül szoros kollaboráció eredményeként valósultak meg.

 Varró Zoltán (Varrodesign) és Bakody Katalin (JAB Anstoetz) műsorunkban beszélnek azokról a szakmai fogásokról, melyek elősegítették, hogy a szálloda terei olyan formában és minőségben valósuljanak meg, ahogyan azt a kezdetektől közösen megálmodták.

A képre kattintva indíthatja el a beszélgetést! 

          (Balról jobbra: Hegedűs Andrea, Szarvas György, Bakody Katalin, Varró Zoltán.) 

Szó lesz a partneri kapcsolat minden lehetséges eleméről, az úgynevezett tematikus hotel koncepcióról, ennek keretében pedig az aktuális tervezői elképzelésről, valamint annak sarokpontjairól, és beszélünk arról, hogy a dizájner fejében megszülető anyagtervek, koncepciók miként valósíthatók meg a valóságban is, és, hogy ebben milyen szerepet játszik a gyártás, milyen korlátai vannak egyáltalán a tervezői fantáziának?

A gyártói oldal nyitottságára is rákérdezünk, hiszen szeretnénk megtudni, hogy mennyire befogadók egy-egy merész ötlettel kapcsolatban, és a későbbiekben mekkora készség mutatkozik a részükről arra, hogy ezek a merész tervek majdan a kollekció részét képezzék?

 

Beszélgetőpartnerek: Hegedűs Andrea a Teletextil art direktora és Szarvas György, főszerkesztő.

A Teletextil mostani podcast adása a JAB Anstoetz KG támogatásával valósult meg.

 

 

Teletextil 5. Podcast - Hálóhely berendezés kereskedelmi szálláshelyeken

 

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 5. podcast adása.

Hálóhely berendezés kereskedelmi szálláshelyeken – a szakmai párbeszéd terepe

A témát Juhász Móni belsőépítész tervező, Medgyesy Bálint projektvezető, Swietelsky Magyarország Kft., és Vermes Péter, a Billerbeck Budapest Kft. ügyvezető igazgatója vitatja meg.

Moderátor: Szarvas György

A képre kattintva indíthatja el a beszélgetést! 

(Balról jobbra: Vermes Péter, Szarvas György, Medgyesy Bálint és Juhász Móni.)

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

-        Kereskedelmi szálláshely létesítésekor melyek az alapvető feltételei annak, hogy eredményes együttműködés alakuljon ki tervező, beruházó, kivitelező és az eszközbeszállító között?

-        Miként biztosítható, hogy a tervező és a kivitelező komoly tapasztalatokkal rendelkező eszközbeszállítókkal dolgozzék, a szakmai párbeszéd pedig közöttük gyümölcsöző legyen?

-        Kinek kell a szakmai érveket és tapasztalatokat közvetíteni a beruházó,
a kivitelező, az üzemeltető, valamint az eszközbeszállító felé, hogy a végeredmény a mindenki által kívánt módon valósuljon meg?

-        A tervezési, kivitelezési folyamatba hogyan lehet becsatornázni, előzetesen beszámítani a szálláshelyet majd igénybe vevő szállóvendég feltételezett igényeit, elvárásait úgy, hogy a szakmaiság se szenvedjen csorbát?

-        Mit jelent egy szálláshely beruházásánál a költséghatékonyság érvényesítése úgy, hogy biztosítani lehessen mindenképpen a minőség és a tartós használat elemi feltételeit?    

 

A Teletextil podcast adása a Billerbeck Budapest Kft. támogatásával valósult meg.

Flanders Flooring Days 2025 - Hegedűs Győző beszámolója a belgiumi szőnyegvásárról

(Az alábbi írás a Teletextil 7. oldalán kezdődő cikk folytatása.)  

A Louis de Poortere szőnyeggyár másfél éve nem kis megrökönyödést okozott, amikor azonnali hatállyal egységesen megváltoztatta minden termékének alapanyagát: a korábbi pamutszálat egyik napról a másikra, a poliészterre váltotta fel. Az első reakciók a csodálkozás és az értetlenkedés volt: hol korszerű az, ha egy természetes alapanyagszálat egy nem megújuló alapanyagú poliészterrel, egy petróleum alapú mesterséges szálanyaggal váltunk ki? Ez nem tűnik túl környezetbarát gondolatnak. Kicsit továbbgondolva viszont, érthetővé válik a döntés mögötti logika: az új szálanyagból készült szőnyeg minden része ugyanis így 100 százalékban újrahasznosíthatóvá válik. 

A gyár ennél többet is vállalt, teljes élettartam garanciát. Minden termékét egyedi vonalkóddal látják el, amit a szőnyeg szegélyébe bevarrt EcoRugs logó mellett helyeznek el. A szőnyeg kidobása előtt a vonalkódot a kereskedő lejelenti a gyárba, aki a szőnyeget egész Európából díjmentesen visszaszállítja saját gyártóüzemébe. Ezt követően a használt szőnyeget mindenestül, hátastól, szegélyestől feldarabolják, ledarálják, abból apró pelleteket készítenek, amiből extrudálást követően új poliészter szálat gyártanak. Ily módon 1kg használt szőnyegből pontosan 1kg új szőnyeg keletkezik, nem keletkezik semmilyen veszteség az újrahasznosítás során.

Értelmesen végiggondolt módon így a poliészter valóban a jövő környezettudatos megoldása lehet. A poliészterszálak nem csupán kellemes tapintásúak és jól takaríthatók, de belőlük tartós szőnyegek gyárthatók, ráadásul a poliésztert tetszőleges számban, sőt mi több, veszteség nélkül lehet újrahasznosítani. Elég tehát egyetlenegyszer előállítani a poliészter alapanyagot, a későbbi újrahasznosítás már lényegesen kisebb környezetterheléssel jár. Az eljárás megvalósíthatóságának alapja, hogy az új generációs Louis de Poortere szőnyegek minden része, tehát a hátuk, a szegélyük, minden egyes darabjuk ugyanazon alapanyagból, kizárólag poliészterből készüljön, hiszen így az újrahasznosítás során nem szükséges semmit sem szétválogatni. A másfél éve bevezetett változtatást követően mára az alapanyag 20 százaléka már újrahasznosított forrásból származik, minden valószínűség szerint ez az arány a későbbiekben folyamatosan növekszik. 

A Louis de Poortere példája azt mutatja, hogy végiggondolt döntésekkel elérhető, hogy a vásárló számára ne jelentsen semmilyen kompromisszumot a fenntartható termék választása: az új poliészter alapanyagból készült szőnyegek tapintásra megkülönböztethetetlenek a korábbi, pamutból készültektől, a gyár ezért vissza sem vonta a régi pamutmintáit, mondván, hogy a vásárlók vakteszteken sem tudtak különbséget tenni a kétféle alapanyag között. Ráadásul a poliészter alapanyag mindenben kedvezőbb a pamutnál: könnyebben takarítható és tartósabb, teljesen és akárhányszor újrahasznosítható és nem is kerül többe, így a vásárló kizárólag pozitív változást érzékel.

A Lano szőnyeggyár az idei újdonságait már a pár éve bevezetett enso háttal gyártja, mivel ez a hát egyéb kedvező tulajdonságain túl szintén teljesen újrahasznosítható. Az enso hátak annyira különlegesek és izgalmasak, hogy önmagukban megérnének egy külön cikket, de ez túlmutatna a Flanders Flooring Days-i benyomások és újdonságok ismertetésén.

Talán a legizgalmasabb az IVC modulok újraértelmezése. Az IVC modulszőnyegeket az amerikai anyacég, a Mohawk mostantól újra a saját neve alatt forgalmazza, ezzel feloldva azt a zavart, hogy az IVC nevében szereplő ’V’ betű a vinilt jelölte, ami folyamatosan némi magyarázkodást igényelt. A lényeg, hogy a Mohawk (korábbi nevén IVC) összes idén bevezetett modulszőnyegét egyetlen dolog köti össze, ami nem túl meglepő módon, a totális és tudományos alapú környezettudatosság, amit igazi amerikai módra nem egy-egy apróbb változtatással, hanem teljes letámadással, mindre kiterjedő módon érnek el. Kezdték azzal, hogy az összes új moduljukat (a Bruut és Grit nevű modellekkel kezdték idén a váltást) az eddigi gyakorlatilag újrahasznosíthatatlan bitumenhát helyett egy „EcoFlex Echo” fantázianevű hátra cseréltek, ami a gyár szándékai szerint minden tulajdonságában köröket ver elődeire. 

Az szinte természetes, hogy az új hát szinte teljesen újrahasznosított poliészter-filcből készül, jelenleg már 94 százaléknál tartanak az újrahasznosítási arányban. Továbbá az új hát kifejlesztésnél lényeges szempont volt az ergonómia: a rugalmas hát ütéstompító tulajdonsága jelentősen csökkenti a lábakra ható terhelést, ezzel védve a boka és térdízületek igénybevételét és a lábizmok fáradását. Sikerült a hát akusztikai tulajdonságait is jelentősen javítani, a nagyobb hangszigetelés pedig a munkatársakra és a szomszédokra lesz vélhetően pozitív hatással. Az új hát minden további  tulajdonságában összemérhető a korábbi modulhátakkal: nagyon jó a mérettartása, a lángállósága és a rugalmassága, a legszigorúbb károsanyag kibocsátási normáknak is megfelel, ez a felhasználók egészségét védi. És nem is kell az új hátért többet fizetni. 

De az igazi szenzáció még csak most kezdődik, az új modulok mintáit egészen elképesztő tudományos kutatást felhasználva határozták meg. A történet több évtizede kezdődött, amikor az oregoni állami egyetemen egy Richard Taylor nevű professzor (aki mára az egyetem fizikai intézetének igazgatója) fraktálokra vonatkozó kutatásokba kezdett. A fraktálok sokunknak újdonságot jelentenek, nagyon egyszerűen ezek olyan ismétlődő geometrikus mintázatok, amiknek bármely kis szeletét is vizsgáljuk, mindig ugyanazokat az ismétlődő mintázatokat figyelhetjük meg. Nagyítsunk rá egy hópehelyre és az alakja bármilyen mikroszkóp alatt ugyanaz az ismétlődő, tüskés „hópehely-alak” lesz. Ezek a fraktálok. 

A természet pedig tele van fraktálokkal, így szerveződik a levelek erezete, ilyen az ananász, a brokkoli, vagy a fenyőtoboz, fraktál alakban rendeződnek az ablakon a jégkristályok, vagy a szappanhab. A fraktálok matematikája önmagában is lenyűgöző, például bizonyítható, hogy a fraktál alakú növekedés a leghatékonyabb, így jut el a legtöbb napfény a növények felszínére, a tüdő így veszi fel a legtöbb oxigént. A fraktálok ráadásul az aranymetszést követik, szóval már pár perc bevezető után rögtön látszik, hogy az egész terület milyen lenyűgöző, nem is csodálom az oregoni csapat témaválasztását (lehet, hogy a következő cikkemet inkább a fraktálokról fogom írni a Teletextilben). Érdemes rákeresni a neten a fraktálokra, egészen hipnotikus hatásúak.

De vissza a Mohawk új modulszőnyeg családjára. Az oregoni csapat első körben a különböző minták bonyolultságát számszerűsítette, minden egyes mintázathoz egy „D” értéknek nevezett mutatószámot rendeltek. Észrevették, hogy vannak nagyon bonyolult fraktálok, amikhez magas D értéket rendeltek, és vannak egyszerűbb, kevésbé komplex mintázatok, melyeket értelemszerűen alacsonyabb D értékkel jellemeztek. Ezt követően orvosokkal és pszichológusokkal együttműködve arra keresték a választ, hogy miután egy lakóteret különböző D értékű mintázatokkal dekoráltak, találnak-e bármilyen észrevehető hatást az ott élők, ott dolgozók hangulatában, viselkedésében, munkatempójában? Az eredmények azt mutatták, hogy a homogén, egyszínű, vagy nagyon kevés és egyszerű elemből álló minták használata nyugalmat árasztott, az ott dolgozók pozitívan élték meg a stresszmentes környezetet. Azonban az ilyen helyiségekben dolgozók hamarabb elfáradtak, pár óra után észrevehetően csökkent a koncentrációjuk, elálmosodtak, ez pedig a munka-hatékonyság rovására ment. 

A másik kontrollcsoportot ezzel szemben rengeteg vonalat, mintát és hullámot tartalmazó bonyolult környezetben vizsgálták. Náluk a produktivitás jelentős javulását tapasztalták, a fáradtság, elálmosodás egyáltalán nem, vagy csak lényegesen később jelentkezett. Viszont megfigyelték, hogy minél bonyolultabb mintavilágot választottak, azaz minél több hullám, vonal és egyéb minta szerepelt a burkolaton és a falakon, azaz minél magasabb D értékű motívumrendszert választottak, annál hamarabb és annál gyakrabban jelentkeztek munkahelyi konfliktusok, összezördülések, a hatékonysággal együtt nőtt a dolgozók ingerlékenysége. A következő érdekes megállapítás volt, hogy amennyiben viszont fraktálmintát választottak, ez önmagában nyugtató, stresszoldó hatású volt, azt találták, hogy minél bonyolultabb volt a választott fraktálminta, annál nagyobb volt a munkahelyi "pörgés", ugyanakkor a fraktálminta választása viszont csökkentette a munkahelyi stressz-szintet az ugyanolyan D értékű  (bonyolultságú) nem fraktálmintához képest.

Összefoglalva megállapították, hogy a fraktálmintás burkolatokkal magasabb munkahelyi produktivitást érhető el: a konfliktusszint lényegesen alacsonyabb lett, mintha ugyanolyan bonyolultságú (D értékű) hagyományos, azaz nem fraktálmintás burkolatot választottak volna.

Szóval itt az ideje, hogy visszakanyarodjunk a Mohawk új modulszőnyeg kollekciójára, melyek a „Relaxing Floors” (nyugtató burkolatok) és „Lichen Community” (kb. zuzmóközösség) fantázianeveket kapták, ezek a Bruut és Grit modulcsaládok új elemei. Ezek a szőnyegek már a fent említett összes új innovációt tartalmazzák: újrahasznosított alapanyagból készült hátuk magasabb ergonómiai szintet jelent azzal, hogy védik az ízületet és lábizmokat. A tudományosan megtervezett fraktálalapú mintavilág pedig a legoptimálisabb munkakörnyezethez járul hozzá. A Mohawk saját bevallása szerint megalkotta az ideális mintavilágot: a közepes bonyolultságú, azaz 1,5-ös D érték körüli fraktálmintás szőnyeg ideálisnak tűnik, a nyugtató, stresszoldó hatás mellett jelentősen javult a munkahelyi produktivitás és nem jelentkeznek konfliktusok.

A Mohawk csoport célja bő egy évtizede, hogy a környezetvédelmi megfontolások és a teljes újrahasznosítás mellett a legmagasabb tudományos eredményeket felhasználva megalkossa az ideális termékeket. Ők fejlesztették ki a már méltán ismert, részben kukorica alapanyagból nanotechnológiás gyártással készült Smartstrand szőnyegeket, a Mohawk most a modulszőnyegek új generációjának megalkotását tűzte ki célul. A mintákat az INKU hamarosan bemutatja új partnereinek.