Flanders Flooring Days 2025 - Hegedűs Győző beszámolója a belgiumi szőnyegvásárról

(Az alábbi írás a Teletextil 7. oldalán kezdődő cikk folytatása.)  

A Louis de Poortere szőnyeggyár másfél éve nem kis megrökönyödést okozott, amikor azonnali hatállyal egységesen megváltoztatta minden termékének alapanyagát: a korábbi pamutszálat egyik napról a másikra, a poliészterre váltotta fel. Az első reakciók a csodálkozás és az értetlenkedés volt: hol korszerű az, ha egy természetes alapanyagszálat egy nem megújuló alapanyagú poliészterrel, egy petróleum alapú mesterséges szálanyaggal váltunk ki? Ez nem tűnik túl környezetbarát gondolatnak. Kicsit továbbgondolva viszont, érthetővé válik a döntés mögötti logika: az új szálanyagból készült szőnyeg minden része ugyanis így 100 százalékban újrahasznosíthatóvá válik. 

A gyár ennél többet is vállalt, teljes élettartam garanciát. Minden termékét egyedi vonalkóddal látják el, amit a szőnyeg szegélyébe bevarrt EcoRugs logó mellett helyeznek el. A szőnyeg kidobása előtt a vonalkódot a kereskedő lejelenti a gyárba, aki a szőnyeget egész Európából díjmentesen visszaszállítja saját gyártóüzemébe. Ezt követően a használt szőnyeget mindenestül, hátastól, szegélyestől feldarabolják, ledarálják, abból apró pelleteket készítenek, amiből extrudálást követően új poliészter szálat gyártanak. Ily módon 1kg használt szőnyegből pontosan 1kg új szőnyeg keletkezik, nem keletkezik semmilyen veszteség az újrahasznosítás során.

Értelmesen végiggondolt módon így a poliészter valóban a jövő környezettudatos megoldása lehet. A poliészterszálak nem csupán kellemes tapintásúak és jól takaríthatók, de belőlük tartós szőnyegek gyárthatók, ráadásul a poliésztert tetszőleges számban, sőt mi több, veszteség nélkül lehet újrahasznosítani. Elég tehát egyetlenegyszer előállítani a poliészter alapanyagot, a későbbi újrahasznosítás már lényegesen kisebb környezetterheléssel jár. Az eljárás megvalósíthatóságának alapja, hogy az új generációs Louis de Poortere szőnyegek minden része, tehát a hátuk, a szegélyük, minden egyes darabjuk ugyanazon alapanyagból, kizárólag poliészterből készüljön, hiszen így az újrahasznosítás során nem szükséges semmit sem szétválogatni. A másfél éve bevezetett változtatást követően mára az alapanyag 20 százaléka már újrahasznosított forrásból származik, minden valószínűség szerint ez az arány a későbbiekben folyamatosan növekszik. 

A Louis de Poortere példája azt mutatja, hogy végiggondolt döntésekkel elérhető, hogy a vásárló számára ne jelentsen semmilyen kompromisszumot a fenntartható termék választása: az új poliészter alapanyagból készült szőnyegek tapintásra megkülönböztethetetlenek a korábbi, pamutból készültektől, a gyár ezért vissza sem vonta a régi pamutmintáit, mondván, hogy a vásárlók vakteszteken sem tudtak különbséget tenni a kétféle alapanyag között. Ráadásul a poliészter alapanyag mindenben kedvezőbb a pamutnál: könnyebben takarítható és tartósabb, teljesen és akárhányszor újrahasznosítható és nem is kerül többe, így a vásárló kizárólag pozitív változást érzékel.

A Lano szőnyeggyár az idei újdonságait már a pár éve bevezetett enso háttal gyártja, mivel ez a hát egyéb kedvező tulajdonságain túl szintén teljesen újrahasznosítható. Az enso hátak annyira különlegesek és izgalmasak, hogy önmagukban megérnének egy külön cikket, de ez túlmutatna a Flanders Flooring Days-i benyomások és újdonságok ismertetésén.

Talán a legizgalmasabb az IVC modulok újraértelmezése. Az IVC modulszőnyegeket az amerikai anyacég, a Mohawk mostantól újra a saját neve alatt forgalmazza, ezzel feloldva azt a zavart, hogy az IVC nevében szereplő ’V’ betű a vinilt jelölte, ami folyamatosan némi magyarázkodást igényelt. A lényeg, hogy a Mohawk (korábbi nevén IVC) összes idén bevezetett modulszőnyegét egyetlen dolog köti össze, ami nem túl meglepő módon, a totális és tudományos alapú környezettudatosság, amit igazi amerikai módra nem egy-egy apróbb változtatással, hanem teljes letámadással, mindre kiterjedő módon érnek el. Kezdték azzal, hogy az összes új moduljukat (a Bruut és Grit nevű modellekkel kezdték idén a váltást) az eddigi gyakorlatilag újrahasznosíthatatlan bitumenhát helyett egy „EcoFlex Echo” fantázianevű hátra cseréltek, ami a gyár szándékai szerint minden tulajdonságában köröket ver elődeire. 

Az szinte természetes, hogy az új hát szinte teljesen újrahasznosított poliészter-filcből készül, jelenleg már 94 százaléknál tartanak az újrahasznosítási arányban. Továbbá az új hát kifejlesztésnél lényeges szempont volt az ergonómia: a rugalmas hát ütéstompító tulajdonsága jelentősen csökkenti a lábakra ható terhelést, ezzel védve a boka és térdízületek igénybevételét és a lábizmok fáradását. Sikerült a hát akusztikai tulajdonságait is jelentősen javítani, a nagyobb hangszigetelés pedig a munkatársakra és a szomszédokra lesz vélhetően pozitív hatással. Az új hát minden további  tulajdonságában összemérhető a korábbi modulhátakkal: nagyon jó a mérettartása, a lángállósága és a rugalmassága, a legszigorúbb károsanyag kibocsátási normáknak is megfelel, ez a felhasználók egészségét védi. És nem is kell az új hátért többet fizetni. 

De az igazi szenzáció még csak most kezdődik, az új modulok mintáit egészen elképesztő tudományos kutatást felhasználva határozták meg. A történet több évtizede kezdődött, amikor az oregoni állami egyetemen egy Richard Taylor nevű professzor (aki mára az egyetem fizikai intézetének igazgatója) fraktálokra vonatkozó kutatásokba kezdett. A fraktálok sokunknak újdonságot jelentenek, nagyon egyszerűen ezek olyan ismétlődő geometrikus mintázatok, amiknek bármely kis szeletét is vizsgáljuk, mindig ugyanazokat az ismétlődő mintázatokat figyelhetjük meg. Nagyítsunk rá egy hópehelyre és az alakja bármilyen mikroszkóp alatt ugyanaz az ismétlődő, tüskés „hópehely-alak” lesz. Ezek a fraktálok. 

A természet pedig tele van fraktálokkal, így szerveződik a levelek erezete, ilyen az ananász, a brokkoli, vagy a fenyőtoboz, fraktál alakban rendeződnek az ablakon a jégkristályok, vagy a szappanhab. A fraktálok matematikája önmagában is lenyűgöző, például bizonyítható, hogy a fraktál alakú növekedés a leghatékonyabb, így jut el a legtöbb napfény a növények felszínére, a tüdő így veszi fel a legtöbb oxigént. A fraktálok ráadásul az aranymetszést követik, szóval már pár perc bevezető után rögtön látszik, hogy az egész terület milyen lenyűgöző, nem is csodálom az oregoni csapat témaválasztását (lehet, hogy a következő cikkemet inkább a fraktálokról fogom írni a Teletextilben). Érdemes rákeresni a neten a fraktálokra, egészen hipnotikus hatásúak.

De vissza a Mohawk új modulszőnyeg családjára. Az oregoni csapat első körben a különböző minták bonyolultságát számszerűsítette, minden egyes mintázathoz egy „D” értéknek nevezett mutatószámot rendeltek. Észrevették, hogy vannak nagyon bonyolult fraktálok, amikhez magas D értéket rendeltek, és vannak egyszerűbb, kevésbé komplex mintázatok, melyeket értelemszerűen alacsonyabb D értékkel jellemeztek. Ezt követően orvosokkal és pszichológusokkal együttműködve arra keresték a választ, hogy miután egy lakóteret különböző D értékű mintázatokkal dekoráltak, találnak-e bármilyen észrevehető hatást az ott élők, ott dolgozók hangulatában, viselkedésében, munkatempójában? Az eredmények azt mutatták, hogy a homogén, egyszínű, vagy nagyon kevés és egyszerű elemből álló minták használata nyugalmat árasztott, az ott dolgozók pozitívan élték meg a stresszmentes környezetet. Azonban az ilyen helyiségekben dolgozók hamarabb elfáradtak, pár óra után észrevehetően csökkent a koncentrációjuk, elálmosodtak, ez pedig a munka-hatékonyság rovására ment. 

A másik kontrollcsoportot ezzel szemben rengeteg vonalat, mintát és hullámot tartalmazó bonyolult környezetben vizsgálták. Náluk a produktivitás jelentős javulását tapasztalták, a fáradtság, elálmosodás egyáltalán nem, vagy csak lényegesen később jelentkezett. Viszont megfigyelték, hogy minél bonyolultabb mintavilágot választottak, azaz minél több hullám, vonal és egyéb minta szerepelt a burkolaton és a falakon, azaz minél magasabb D értékű motívumrendszert választottak, annál hamarabb és annál gyakrabban jelentkeztek munkahelyi konfliktusok, összezördülések, a hatékonysággal együtt nőtt a dolgozók ingerlékenysége. A következő érdekes megállapítás volt, hogy amennyiben viszont fraktálmintát választottak, ez önmagában nyugtató, stresszoldó hatású volt, azt találták, hogy minél bonyolultabb volt a választott fraktálminta, annál nagyobb volt a munkahelyi "pörgés", ugyanakkor a fraktálminta választása viszont csökkentette a munkahelyi stressz-szintet az ugyanolyan D értékű  (bonyolultságú) nem fraktálmintához képest.

Összefoglalva megállapították, hogy a fraktálmintás burkolatokkal magasabb munkahelyi produktivitást érhető el: a konfliktusszint lényegesen alacsonyabb lett, mintha ugyanolyan bonyolultságú (D értékű) hagyományos, azaz nem fraktálmintás burkolatot választottak volna.

Szóval itt az ideje, hogy visszakanyarodjunk a Mohawk új modulszőnyeg kollekciójára, melyek a „Relaxing Floors” (nyugtató burkolatok) és „Lichen Community” (kb. zuzmóközösség) fantázianeveket kapták, ezek a Bruut és Grit modulcsaládok új elemei. Ezek a szőnyegek már a fent említett összes új innovációt tartalmazzák: újrahasznosított alapanyagból készült hátuk magasabb ergonómiai szintet jelent azzal, hogy védik az ízületet és lábizmokat. A tudományosan megtervezett fraktálalapú mintavilág pedig a legoptimálisabb munkakörnyezethez járul hozzá. A Mohawk saját bevallása szerint megalkotta az ideális mintavilágot: a közepes bonyolultságú, azaz 1,5-ös D érték körüli fraktálmintás szőnyeg ideálisnak tűnik, a nyugtató, stresszoldó hatás mellett jelentősen javult a munkahelyi produktivitás és nem jelentkeznek konfliktusok.

A Mohawk csoport célja bő egy évtizede, hogy a környezetvédelmi megfontolások és a teljes újrahasznosítás mellett a legmagasabb tudományos eredményeket felhasználva megalkossa az ideális termékeket. Ők fejlesztették ki a már méltán ismert, részben kukorica alapanyagból nanotechnológiás gyártással készült Smartstrand szőnyegeket, a Mohawk most a modulszőnyegek új generációjának megalkotását tűzte ki célul. A mintákat az INKU hamarosan bemutatja új partnereinek.