Megjelent és megrendelhető a Teletextil 77. lapszáma!

 A lap print verzióját a teletextil@gmail.com címen lehet megrendelni!

Holokauszt múzeum nyílt egy egykori cseh textilgyárban

Május 10-én ünnepélyes keretek között megnyílt a "Túlélők Múzeuma" a csehországi Brněnecben, Oskar Schindler egykori gyárának területén - Az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjteménye beszámolója az eseményről.

A Zachor Alapítvány meghívásának eleget téve a Goldberger Textilipari Gyűjtemény is képviselte magát a volt Löw-Beer gyapjúszövöde területén kialakított múzeum nyitórendezvényén. A Zachor Alapítvány az Arks Alapítvány egyik oktatási partnereként egy nemzetközi programot hozott létre, amelynek célja az volt, hogy több európai ország –köztük Magyarország– középiskolás diákjainak bevonásával megtervezzenek egy múzeumot a történelmi gyárépületben, azt alapul véve, hogy Oskar Schindler krakkói zománcozó gyára már évek óta múzeumként működik, a másik, a brněneci textilüzem pedig egészen elhagyatottan áll(t) Csehországban.

A textilgyár működéséről jelenleg kevés információ áll rendelkezésünkre. A család a XIX. század elején alapította az alapvetően gyapjúfelgozó gyárát, ami regionálisan hamar fontos tényezővé vált. 1938-ig volt a Morvaország területén több gyárteleppel is rendelkező Löw-Beer család birtokában, ám az 1938-as német bevonulás hatására a gyártulajdonosok Angliába menekültek és a gyár nemzeti szocialista kézre került. Ez követően 1944-től szűk egy éven át kényszermunka tábornak nevezték ki, ahová Oskar és Emilie Schindler közel 1200 zsidó munkást menekített ide az Auschwitz-Birkenau táborba való deportálás elől, akik e tábor működésének köszönhetik életüket. (Ennek a menekítésnek az apropóján készült az a bizonyos Schindler-lista). A tábor szovjetek általi felszabadítása után gyárként üzemelt tovább, utolsó egységeiben a 2010-es évekig a Škoda és az IKEA számára gyártottak textiliákat. A bezárt és elhagyatott gyártelepet végül a Löw-Beer család leszármazottjai által alapított Arks Alapítvány vette kezelésbe szűk tíz éve, és helyi, illetve nemzetközi összefogással kezdtek értékmegőrző munkába.

A Goldberger Textilipari Gyűjtemény adattárában a Zachor Alapítvány által összefogott oktatási projektben résztvevő budapesti középiskolások kutattak. Ők a projektbe azzal a koncepcióval kapcsolódtak be, hogy személyes történeteket meséltek el, érintve a zsidó deportálásokat, az embermentést és a helyi családok sorosát. A múzeum adattárában a diákok a gyártulajdonos Löw-Beer és az óbudai kartonnyomó Goldberger család közötti hasonlóságot, a Goldberger gyár dolgozóinak élet történetét mutatták be, mely munkában a textilipari gyűjtemény munkatársai segítették őket. Az adattárban elsődleges forrásokból ismerhették meg nemcsak a Goldberger gyár történetét, hanem a gyár dolgozóinak nem ritkán tragédiákkal tűzdelt sorsát és munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a volt óbudai gyár nemzetközi érdeklődők számára ezt az oldalát felfeddhesse.  

48 magyar diák aktív részvételével egy látogatóközpont kezdhette meg működését a szövödei hangár épületében, és május 10-én érték el az első nagy mérföldkövet, a nyilvános megnyitót. A térkialakítás érdekes koncepcióval ötvözi a múzeum, a konferenciatér és az eredeti gyárépület funkcióját. A nemzetközi megnyitó keretében a textilgyár volt tulajdonosainak a leszármazottja Daniel Low-Beer mint házigazda és a projekt legfőbb mozgatórugója fogadta és vezette a programsorozatot, ahol A Schindler listája könyv írója, a film több szereplője, helyi holokauszt-túlélők leszármazottjai, a Löw-Beer család képviselői is tiszteletüket tették. A rendezvény keretein belül került bemutatásra a Low-Beer textiles márka is, ami merinó gyapjúból kötött textilek felhasználásával eleveníti fel a családi örökséget. 

A projekt első igazán nagy lepéseit hatalmas összefogással tették meg május 10-én, és izgatottan várjuk, hogy hogyan folytatódik a család örökségének és a nagyon markáns nemzetközi hatással rendelkező hely szellemének ápolása.

A magyarországi diákok által összeállított molinókat a Goldberger Textilipari Gyűjtemény 2025-ben a hazai érdeklődők számára is bemutatja időszaki kiállítóterében.

Nők, bútorok, kárpitok - beszámoló a Goldberger Textilipari Gyűjtemény kiállításáról

A Magyar Bútor és Faipari Szövetség (Fabunio) egy időszaki kiállítás keretében mutatta be azokat a női bútor és textiltervezőket, akikre mindenképpen érdemes odafigyelnünk. A Nők, bútorok, kárpitok - a feminin energiákban rejlő csodálatos lehetőségek címmel megtartott bemutató június végéig volt megtekinthető az Óbudai Múzeum Lajos utcai épületében. A Szövetség kiállítását az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény szakmailag is segítette.

A kortárs női bútortervezők kiállított munkái, többek között komódok, éjjeliszekrények, kisasztalok, polcok, gyerekbútorok általában a multifunkcionalitás és a fenntarthatóság szellemében készültek, de a DIY gondolatisága is megjelent a faipari termékekben.

A kiállítóként meghívott textiltervezők mindegyike a pályán van jelenleg is; a kurátorok munkáikat abból a szempontból válogatták be, hogy mely textilek bútorkárpitok. Így kerültek be a bemutatott anyagok közé ipari filcek, lenvásznak, plüssök, jacquard és nyüstös szövetek; a kiállított anyagokon fellelhetők mind a geometrikus minták, mind pedig a természeti motívumok.

A kiállítás kurátora Dr. Koós Daniella, a Fabunio főtitkára, míg a kortárs textileket válogató társkurátor Söptei Eszter, a Goldberger textilipari Gyűjtemény szakmai igazgatóhelyettese. Varga-Kalló Regina, a múzeum munkatársa a kiállítás keretében mutatta be P. Szabó Éva és Prohászka Margit textiltervezők munkásságát.  

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

A változatlanság dicsérete - képes beszámoló a 2025-ös Proposte vásárról

Welcome to Proposte 2025.

A Teletextil az Italian Trade Agency (ITA) meghívására, az ügynökség szervezésében vett részt a 32. Proposte vásáron. 

Teletextil 6. Podcast - Hogyan született meg a Nuvole Garden Hotel Comóban?

 

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 6. podcast adása.

Műhelytitkok

Hogyan született meg a Nuvole Garden Hotel Comóban?

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

A luxushotel belső terei, beleértve az anyagokat is egy több éves, rendkívül szoros kollaboráció eredményeként valósultak meg.

 Varró Zoltán (Varrodesign) és Bakody Katalin (JAB Anstoetz) műsorunkban beszélnek azokról a szakmai fogásokról, melyek elősegítették, hogy a szálloda terei olyan formában és minőségben valósuljanak meg, ahogyan azt a kezdetektől közösen megálmodták.

A képre kattintva indíthatja el a beszélgetést! 

          (Balról jobbra: Hegedűs Andrea, Szarvas György, Bakody Katalin, Varró Zoltán.) 

Szó lesz a partneri kapcsolat minden lehetséges eleméről, az úgynevezett tematikus hotel koncepcióról, ennek keretében pedig az aktuális tervezői elképzelésről, valamint annak sarokpontjairól, és beszélünk arról, hogy a dizájner fejében megszülető anyagtervek, koncepciók miként valósíthatók meg a valóságban is, és, hogy ebben milyen szerepet játszik a gyártás, milyen korlátai vannak egyáltalán a tervezői fantáziának?

A gyártói oldal nyitottságára is rákérdezünk, hiszen szeretnénk megtudni, hogy mennyire befogadók egy-egy merész ötlettel kapcsolatban, és a későbbiekben mekkora készség mutatkozik a részükről arra, hogy ezek a merész tervek majdan a kollekció részét képezzék?

 

Beszélgetőpartnerek: Hegedűs Andrea a Teletextil art direktora és Szarvas György, főszerkesztő.

A Teletextil mostani podcast adása a JAB Anstoetz KG támogatásával valósult meg.

 

 

Teletextil 5. Podcast - Hálóhely berendezés kereskedelmi szálláshelyeken

 

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 5. podcast adása.

Hálóhely berendezés kereskedelmi szálláshelyeken – a szakmai párbeszéd terepe

A témát Juhász Móni belsőépítész tervező, Medgyesy Bálint projektvezető, Swietelsky Magyarország Kft., és Vermes Péter, a Billerbeck Budapest Kft. ügyvezető igazgatója vitatja meg.

Moderátor: Szarvas György

A képre kattintva indíthatja el a beszélgetést! 

(Balról jobbra: Vermes Péter, Szarvas György, Medgyesy Bálint és Juhász Móni.)

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

-        Kereskedelmi szálláshely létesítésekor melyek az alapvető feltételei annak, hogy eredményes együttműködés alakuljon ki tervező, beruházó, kivitelező és az eszközbeszállító között?

-        Miként biztosítható, hogy a tervező és a kivitelező komoly tapasztalatokkal rendelkező eszközbeszállítókkal dolgozzék, a szakmai párbeszéd pedig közöttük gyümölcsöző legyen?

-        Kinek kell a szakmai érveket és tapasztalatokat közvetíteni a beruházó,
a kivitelező, az üzemeltető, valamint az eszközbeszállító felé, hogy a végeredmény a mindenki által kívánt módon valósuljon meg?

-        A tervezési, kivitelezési folyamatba hogyan lehet becsatornázni, előzetesen beszámítani a szálláshelyet majd igénybe vevő szállóvendég feltételezett igényeit, elvárásait úgy, hogy a szakmaiság se szenvedjen csorbát?

-        Mit jelent egy szálláshely beruházásánál a költséghatékonyság érvényesítése úgy, hogy biztosítani lehessen mindenképpen a minőség és a tartós használat elemi feltételeit?    

 

A Teletextil podcast adása a Billerbeck Budapest Kft. támogatásával valósult meg.

Flanders Flooring Days 2025 - Hegedűs Győző beszámolója a belgiumi szőnyegvásárról

(Az alábbi írás a Teletextil 7. oldalán kezdődő cikk folytatása.)  

A Louis de Poortere szőnyeggyár másfél éve nem kis megrökönyödést okozott, amikor azonnali hatállyal egységesen megváltoztatta minden termékének alapanyagát: a korábbi pamutszálat egyik napról a másikra, a poliészterre váltotta fel. Az első reakciók a csodálkozás és az értetlenkedés volt: hol korszerű az, ha egy természetes alapanyagszálat egy nem megújuló alapanyagú poliészterrel, egy petróleum alapú mesterséges szálanyaggal váltunk ki? Ez nem tűnik túl környezetbarát gondolatnak. Kicsit továbbgondolva viszont, érthetővé válik a döntés mögötti logika: az új szálanyagból készült szőnyeg minden része ugyanis így 100 százalékban újrahasznosíthatóvá válik. 

A gyár ennél többet is vállalt, teljes élettartam garanciát. Minden termékét egyedi vonalkóddal látják el, amit a szőnyeg szegélyébe bevarrt EcoRugs logó mellett helyeznek el. A szőnyeg kidobása előtt a vonalkódot a kereskedő lejelenti a gyárba, aki a szőnyeget egész Európából díjmentesen visszaszállítja saját gyártóüzemébe. Ezt követően a használt szőnyeget mindenestül, hátastól, szegélyestől feldarabolják, ledarálják, abból apró pelleteket készítenek, amiből extrudálást követően új poliészter szálat gyártanak. Ily módon 1kg használt szőnyegből pontosan 1kg új szőnyeg keletkezik, nem keletkezik semmilyen veszteség az újrahasznosítás során.

Értelmesen végiggondolt módon így a poliészter valóban a jövő környezettudatos megoldása lehet. A poliészterszálak nem csupán kellemes tapintásúak és jól takaríthatók, de belőlük tartós szőnyegek gyárthatók, ráadásul a poliésztert tetszőleges számban, sőt mi több, veszteség nélkül lehet újrahasznosítani. Elég tehát egyetlenegyszer előállítani a poliészter alapanyagot, a későbbi újrahasznosítás már lényegesen kisebb környezetterheléssel jár. Az eljárás megvalósíthatóságának alapja, hogy az új generációs Louis de Poortere szőnyegek minden része, tehát a hátuk, a szegélyük, minden egyes darabjuk ugyanazon alapanyagból, kizárólag poliészterből készüljön, hiszen így az újrahasznosítás során nem szükséges semmit sem szétválogatni. A másfél éve bevezetett változtatást követően mára az alapanyag 20 százaléka már újrahasznosított forrásból származik, minden valószínűség szerint ez az arány a későbbiekben folyamatosan növekszik. 

A Louis de Poortere példája azt mutatja, hogy végiggondolt döntésekkel elérhető, hogy a vásárló számára ne jelentsen semmilyen kompromisszumot a fenntartható termék választása: az új poliészter alapanyagból készült szőnyegek tapintásra megkülönböztethetetlenek a korábbi, pamutból készültektől, a gyár ezért vissza sem vonta a régi pamutmintáit, mondván, hogy a vásárlók vakteszteken sem tudtak különbséget tenni a kétféle alapanyag között. Ráadásul a poliészter alapanyag mindenben kedvezőbb a pamutnál: könnyebben takarítható és tartósabb, teljesen és akárhányszor újrahasznosítható és nem is kerül többe, így a vásárló kizárólag pozitív változást érzékel.

A Lano szőnyeggyár az idei újdonságait már a pár éve bevezetett enso háttal gyártja, mivel ez a hát egyéb kedvező tulajdonságain túl szintén teljesen újrahasznosítható. Az enso hátak annyira különlegesek és izgalmasak, hogy önmagukban megérnének egy külön cikket, de ez túlmutatna a Flanders Flooring Days-i benyomások és újdonságok ismertetésén.

Talán a legizgalmasabb az IVC modulok újraértelmezése. Az IVC modulszőnyegeket az amerikai anyacég, a Mohawk mostantól újra a saját neve alatt forgalmazza, ezzel feloldva azt a zavart, hogy az IVC nevében szereplő ’V’ betű a vinilt jelölte, ami folyamatosan némi magyarázkodást igényelt. A lényeg, hogy a Mohawk (korábbi nevén IVC) összes idén bevezetett modulszőnyegét egyetlen dolog köti össze, ami nem túl meglepő módon, a totális és tudományos alapú környezettudatosság, amit igazi amerikai módra nem egy-egy apróbb változtatással, hanem teljes letámadással, mindre kiterjedő módon érnek el. Kezdték azzal, hogy az összes új moduljukat (a Bruut és Grit nevű modellekkel kezdték idén a váltást) az eddigi gyakorlatilag újrahasznosíthatatlan bitumenhát helyett egy „EcoFlex Echo” fantázianevű hátra cseréltek, ami a gyár szándékai szerint minden tulajdonságában köröket ver elődeire. 

Az szinte természetes, hogy az új hát szinte teljesen újrahasznosított poliészter-filcből készül, jelenleg már 94 százaléknál tartanak az újrahasznosítási arányban. Továbbá az új hát kifejlesztésnél lényeges szempont volt az ergonómia: a rugalmas hát ütéstompító tulajdonsága jelentősen csökkenti a lábakra ható terhelést, ezzel védve a boka és térdízületek igénybevételét és a lábizmok fáradását. Sikerült a hát akusztikai tulajdonságait is jelentősen javítani, a nagyobb hangszigetelés pedig a munkatársakra és a szomszédokra lesz vélhetően pozitív hatással. Az új hát minden további  tulajdonságában összemérhető a korábbi modulhátakkal: nagyon jó a mérettartása, a lángállósága és a rugalmassága, a legszigorúbb károsanyag kibocsátási normáknak is megfelel, ez a felhasználók egészségét védi. És nem is kell az új hátért többet fizetni. 

De az igazi szenzáció még csak most kezdődik, az új modulok mintáit egészen elképesztő tudományos kutatást felhasználva határozták meg. A történet több évtizede kezdődött, amikor az oregoni állami egyetemen egy Richard Taylor nevű professzor (aki mára az egyetem fizikai intézetének igazgatója) fraktálokra vonatkozó kutatásokba kezdett. A fraktálok sokunknak újdonságot jelentenek, nagyon egyszerűen ezek olyan ismétlődő geometrikus mintázatok, amiknek bármely kis szeletét is vizsgáljuk, mindig ugyanazokat az ismétlődő mintázatokat figyelhetjük meg. Nagyítsunk rá egy hópehelyre és az alakja bármilyen mikroszkóp alatt ugyanaz az ismétlődő, tüskés „hópehely-alak” lesz. Ezek a fraktálok. 

A természet pedig tele van fraktálokkal, így szerveződik a levelek erezete, ilyen az ananász, a brokkoli, vagy a fenyőtoboz, fraktál alakban rendeződnek az ablakon a jégkristályok, vagy a szappanhab. A fraktálok matematikája önmagában is lenyűgöző, például bizonyítható, hogy a fraktál alakú növekedés a leghatékonyabb, így jut el a legtöbb napfény a növények felszínére, a tüdő így veszi fel a legtöbb oxigént. A fraktálok ráadásul az aranymetszést követik, szóval már pár perc bevezető után rögtön látszik, hogy az egész terület milyen lenyűgöző, nem is csodálom az oregoni csapat témaválasztását (lehet, hogy a következő cikkemet inkább a fraktálokról fogom írni a Teletextilben). Érdemes rákeresni a neten a fraktálokra, egészen hipnotikus hatásúak.

De vissza a Mohawk új modulszőnyeg családjára. Az oregoni csapat első körben a különböző minták bonyolultságát számszerűsítette, minden egyes mintázathoz egy „D” értéknek nevezett mutatószámot rendeltek. Észrevették, hogy vannak nagyon bonyolult fraktálok, amikhez magas D értéket rendeltek, és vannak egyszerűbb, kevésbé komplex mintázatok, melyeket értelemszerűen alacsonyabb D értékkel jellemeztek. Ezt követően orvosokkal és pszichológusokkal együttműködve arra keresték a választ, hogy miután egy lakóteret különböző D értékű mintázatokkal dekoráltak, találnak-e bármilyen észrevehető hatást az ott élők, ott dolgozók hangulatában, viselkedésében, munkatempójában? Az eredmények azt mutatták, hogy a homogén, egyszínű, vagy nagyon kevés és egyszerű elemből álló minták használata nyugalmat árasztott, az ott dolgozók pozitívan élték meg a stresszmentes környezetet. Azonban az ilyen helyiségekben dolgozók hamarabb elfáradtak, pár óra után észrevehetően csökkent a koncentrációjuk, elálmosodtak, ez pedig a munka-hatékonyság rovására ment. 

A másik kontrollcsoportot ezzel szemben rengeteg vonalat, mintát és hullámot tartalmazó bonyolult környezetben vizsgálták. Náluk a produktivitás jelentős javulását tapasztalták, a fáradtság, elálmosodás egyáltalán nem, vagy csak lényegesen később jelentkezett. Viszont megfigyelték, hogy minél bonyolultabb mintavilágot választottak, azaz minél több hullám, vonal és egyéb minta szerepelt a burkolaton és a falakon, azaz minél magasabb D értékű motívumrendszert választottak, annál hamarabb és annál gyakrabban jelentkeztek munkahelyi konfliktusok, összezördülések, a hatékonysággal együtt nőtt a dolgozók ingerlékenysége. A következő érdekes megállapítás volt, hogy amennyiben viszont fraktálmintát választottak, ez önmagában nyugtató, stresszoldó hatású volt, azt találták, hogy minél bonyolultabb volt a választott fraktálminta, annál nagyobb volt a munkahelyi "pörgés", ugyanakkor a fraktálminta választása viszont csökkentette a munkahelyi stressz-szintet az ugyanolyan D értékű  (bonyolultságú) nem fraktálmintához képest.

Összefoglalva megállapították, hogy a fraktálmintás burkolatokkal magasabb munkahelyi produktivitást érhető el: a konfliktusszint lényegesen alacsonyabb lett, mintha ugyanolyan bonyolultságú (D értékű) hagyományos, azaz nem fraktálmintás burkolatot választottak volna.

Szóval itt az ideje, hogy visszakanyarodjunk a Mohawk új modulszőnyeg kollekciójára, melyek a „Relaxing Floors” (nyugtató burkolatok) és „Lichen Community” (kb. zuzmóközösség) fantázianeveket kapták, ezek a Bruut és Grit modulcsaládok új elemei. Ezek a szőnyegek már a fent említett összes új innovációt tartalmazzák: újrahasznosított alapanyagból készült hátuk magasabb ergonómiai szintet jelent azzal, hogy védik az ízületet és lábizmokat. A tudományosan megtervezett fraktálalapú mintavilág pedig a legoptimálisabb munkakörnyezethez járul hozzá. A Mohawk saját bevallása szerint megalkotta az ideális mintavilágot: a közepes bonyolultságú, azaz 1,5-ös D érték körüli fraktálmintás szőnyeg ideálisnak tűnik, a nyugtató, stresszoldó hatás mellett jelentősen javult a munkahelyi produktivitás és nem jelentkeznek konfliktusok.

A Mohawk csoport célja bő egy évtizede, hogy a környezetvédelmi megfontolások és a teljes újrahasznosítás mellett a legmagasabb tudományos eredményeket felhasználva megalkossa az ideális termékeket. Ők fejlesztették ki a már méltán ismert, részben kukorica alapanyagból nanotechnológiás gyártással készült Smartstrand szőnyegeket, a Mohawk most a modulszőnyegek új generációjának megalkotását tűzte ki célul. A mintákat az INKU hamarosan bemutatja új partnereinek.

 

Teletextil 2025 tavasz/spring edition

 

Máté Szilvia (BD-Expo Kft.): A vásárokra előre érdemes felkészülni

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.) 

A standhelyet lefoglalni, a standépítést, dekorációt kitalálni, a már meglevő partnereket meghívni, ezeket a feladatokat előre meg kell tervezni, mert különben kapkodás lesz a vége. Nagy hangsúlyt kell fektetni az előzetes marketingre is. Ugyanis az, hogy egy kiállításon legyen jelentős számú szakmai közönség, az a szervező feladata, de az, hogy hányan látogatnak el egy adott kiállító standjára, az már a kiállítón múlik. 

                                                       Kép: Messe Frankfurt 

Számtalan lehetőség áll itt is rendelkezésre, a figyelemfelhívó standdekoráción túl például a machmaking lehetőségek a leghasznosabbak. Ezt az üzleti partnerkeresési lehetőséget mind a kiállítók, mind a látogatók ingyenesen használhatják.

Ha látogatóként utazunk el egy nemzetközi szakvásárra, akkor az online katalógust érdemes végigböngészni. Ebből megtudhatjuk, hogy az egyes szegmensek kiállítóit melyik pavilonban találhatjuk meg, így könnyen megtervezhetjük az egész látogatásunkat. A szűrők megfelelő beállításával kiválogathatjuk, hogy melyek azok a cégek, amelyeket mindenképpen meg szeretnénk látogatni, és akár tárgyalási időpontot is egyeztethetünk velük. 

Érdemes végigpörgetni, hogy milyen konferenciák, workshopok lesznek azokon a napokon, amikor mi is ott vagyunk, hiszen ezekre gyakran előre regisztrálni kell. A felkészülésre látogatóként is időt kell szánnunk, különben elveszünk abban az információ- és élménycunamiban, ami ilyenkor ránk zúdul.       

Ezeken a nemzetközi szakvásárokon olyan szakmai tapasztalatokat szerezhetünk, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat a közeljövőben. Érdemes tehát megismerni a nemzetközi expók világát.

Az írás a BD-Expo Kft. támogatásával jelent meg.

Teletextil podcast 4. adás: Beszélgetés Romeisz Norberttel, a Rovitex tulajdonosával

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 4. Podcast adása

Vásározási trendek, piaci kilátások

Beszélgetőpartnerünk Romeisz Norbert a Rovitex tulajdonos-ügyvezetője

Érintett témák:

·       Merre megy a nagyvilág? Vásározási trendek

·       A hazai lakástextil piac aktuális állapota a gazdasági helyzet tükrében

·       Ingatlanpiaci boom és a lakberendezés

·       Szolgáltatás, vevőkiszolgálás - mit jelent a piac komplex szereplőjének lenni?

·       Partnerkapcsolatok fejlesztése

·       Kiskerek marketingtámogatása, az AI bevonása a marketingbe, edukáció

·       Lakberendezők, belsőépítészek piaci szerepe

·       Egyedi gyártás Pécsett

·       A tabáni Show-room szerepe, funkciói

  A Teletextil mostani podcast adása a Rovitex Kft. támogatásával valósult meg!

Varga-Kalló Regina: Udvarhelyi Lenke - Egy iparművész portréja

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.)

Udvarhelyi Lenke - Egy iparművész portréja

Udvarhelyi Lenke

Fiatalkor

Udvarhelyi Lenke 1934-ben született egy debreceni polgári családba. A textilek iránti szeretete már a Dóczy Gimnázium padjaiban elkezdődött, ugyanis az iskolai évek alatt a szabás és varrás fortélyainak elsajátításával alapozta meg későbbiekben is gyakran hasznosított tudását. 

Már ekkor felismerte, hogy rendkívül érzékeny a környezetének apró rezdüléseire, mely fogékonyságot tükrözik a hagyatékában fellelhető korai rajzok sokasága, amelyek közül sok a Debreceni Füvészkertben készült, vagy legalábbis az ott szerzett élmények hatására született, elkalandozva a képzeletbeli tájakra. A természet efféle központi szerepe végig jelen volt Udvarhelyi Lenke későbbi művészetében is, talán éppen a debreceni Füvészkert inspiráló légkörének köszönhetően. E két impulzus hatására tudatosan készült a Magyar Iparművészeti Főiskolára frissen alapított nyomottanyagtervezői szakára, melyre 1952-ben felvételt nyert. 

Textiles iparművészeti képzés

Magyarországon a két világháború között az Iparművészeti Iskolában, a mai Képző- és Iparművészti Szakgimnázium és Kollégiumban (Kisképző) folyt csak a nyomottanyag mintatervezés, ám 1946-ban ’akadémiai’ szinten 4 éves, majd 1947-től főiskolai szinten 6 éves évfolyamokkal indult el az Iparművészeti Főiskolán, a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a nyomottanyag tervezői tanszék képzése.  Szükség volt egy ilyen típusú hazai tudásra, hiszen ezt megelőző időszakban vagy a hazai diákok mentek külföldre tanulni, ha főiskolai szinten szerették volna elsajátítani a nyomottanyag tervezést, vagy külföldi szakemberek jöttek az országba dolgozni. A Főiskola textiles oktatása tehát jól kapcsolódott a felívelőben lévő hazai ipar igényeibe, mi több a gyárakból kerültek oktatók a katedrára. (pl a textilvegytant dr. Ekés Mihály, textilipar kutató vegyész tanította, aki nem mellesleg 1936 óta a Goldberger alkalmazottja volt, 1948 és 1950 között pedig magának a gyárnak az igazgatója is.  A tervezést Rozs Endre oktatta, a rapportálás technikáját Várnai György tanította stb. 

Maga az oktatást egyszerre volt gyakorlati és elméleti is: az itt tanuló hallgatóknak ismerniük kellett a képzőművészeti tevékenység fogásait (rajzolás, színezés, rapportálás stb.), de a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett arra az iskola, hogy megismerkedjenek a hallgatók az iparral, a technológiával. Első évben szövést, másodikban már forma- és divattervezést, harmadikban már nyomottanyag tervezést tanultak, és egyértelmű volt, hogy a képzésben fontos helyet foglalt el az üzemgyakorlat is. 1946-tól ipari kapcsolatai voltak az óbudai Goldbergerrel, a kispesti KISTEXT-el, a Budakalászi Szövőgyár (a későbbi nevén Budaflax-szal), az óbudai Pamutkikészítő Gyárral és a szintén óbudai Textilfestő Gyárral is. Az első évfolyam 1951-ben diplomázott le, első művészként a Goliban ekkor helyezkedett el pl. Czinkóczky Anna és Antoni Jolán. Ezután minden évben pár végzős diák elhelyezkedett a Goldbergerben, és nem volt ez máshogy 1956-ban sem, amikor Udvarhelyi Lenke végezte a tanulmányait és 1957-től ő maga is a Goldberger tervezői osztályának lett a munkatársa.          

Az egyetemi és korai évekből fennmaradt rajzok tanulmány szintűek. A hagyatékban több anatómiai rajz, textúra vázlat és mintarajz megtalálható, melyekből jól kiolvasható, hogy a főiskolai oktatás által képviselt irányvonalakkal: a rajzkészség tökéletes elsajátítása, a minták és mintázatok felismerése és azok hasznosítása. A fennmaradt rajzok között több hagyományos mintakincsű rajz is megtalálható, ami arra utal, hogy néprajzi ihletésű díszítés formai világát is igyekeztek bemutatni a hallgatóság számára.

 

                                   Kalotaszegi keresztszemes textil tanulmányrajza

Tervezéstől a textilig

Egy textilnyomógyár lelke túlzás nélkül állítható, hogy a rajzterem. Az 1963-tól létrehozott textilipari nagyvállalat, a Pamutnyomóipari Vállalt (PNYV) alá tartozó gyárak műtermei közös irányítás alá, a PNYV Budaprint Vállalati Gyártmány- és Mintafejlesztési Központ (VGYK) részei lettek. Mint a korban mindenki másnak, úgy Lenkének is a Könnyűipari Minisztérium jelölte ki munkahelyét, és így került a Goldberger mintatervezői műhelyébe. A rajzműteremben ekkor már több főiskolai végzettséggel rendelkező is volt, így amikor 1957-ben elkezdett dolgozni a gyárban, már bejáratott rendben folyt a munka. A munka jobbára rajzolással telt, ez persze nem azt jelentette, hogy csak terveztek, hanem például a rapportálás is sokszor a feladatuk volt, hiszen egy minta akkor vált nyomhatóvá, ha ’végtelenítették’ azt.

A Goldberger műtermében az élet hasonlóan folyt az összes műteremhez képest, még annak ellenére is, hogy e gyárnak volt a legnagyobb műterme a PNYV-sek közül. Tágas, virágokkal sűrűn díszített, napfényes teremben közel 30 művész dolgozott, akik évente kb. 30 kivitelezett mintát kellett, hogy készítsenek, mely a gyár számára évi minimum 700 új mintát jelentett. 

           Életkép a rajzteremből. A bal oldalon álló férfi mellett Udvarhelyi Lenke ül. 

A művész egy tervet akár 10-20 formában is elkészített, egészen addig, amíg kiforrott a legszebb megoldás, de természetesen ennek ellenére a kész minta az esetek többségében nem egyéni munka volt, hiszen a gyártásban érintettek sokszor alakítottak az alap koncepción ezután is.

A művésznő precíz módon vezette, hogy milyen mintákat adott le véleményezésre az osztályvezetőkhöz nyomásra vagy éppen versenyre az 1970-es évektől egészen nyugdíjba vonulásáig, leggyakrabban apró darabot is mellékelve a mintából. 

                                               A vázlatos füzet egy lapja

Az iparművész egyéni terveit befolyásolta ugyan az saját stílus, de mindig szem előtt kellett tartani a divatszíneket, a divatmintákat, a külföldi, főleg francia trendeket. Egy alap mintakollekció általában 1200 méterrel készült el, és ha egy minta kelendő volt akkor 1000 méterenként prémiumot adtak a tervezőnek, mely összege függött attól, hogy melyik piacon (belföldi vagy külföldi, KGST vagy ‘nyugati’ piac) adták el.

A munka lelke, a kreatív munkafolyamat motorja pedig a tervezői nap volt, ami heti egy napot jelentett, mindenkinek másik, de, jellemzően -az akkoriban még kötelező -szabad szombat volt. Ekkor a tervezőműhely tagjai szabadon látogathattak múzeumokat, kirándulhattak a természetbe, vagy bárhová elmehettek, ahol inspirációt meríthettek.  Az egész éves munka különleges pontja volt mindig az a kb. kétheti alkotói szabadság (a kötelező szabadságon felül), amikor a dolgozók a gyár költségén ellátogattak valahova, cserébe a szabadság után kötelezően fel kellett mutatni terveket. (nem feltétlenül konkrét textilmintákat, lehettek ezek ugyanis előtanulmányok, skiccek, vázlatok stb.). 

Egy ilyen alkotói szabadságon készített rajz vadgesztenyéről, ami skiccként indult és textilminta készült belőle 1986 augusztusában két színállásban, különleges módon úgy, hogy még a művész nevét is a textilre nyomták.

A művészetét az ipari textilek világában, ahogy ez most is szokás, lehetősége van mindenkinek különböző művészeti kiállításokon és versenyeken is bemutatni. Udvarhelyi Lenke sem tett másként, és 1959-től kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de állandó résztvevője volt az iparművészeti biennáléknak, az iparművészeti kiállításoknak és rendszeresen pályáztatta mintáit különböző gyári versenyeken. az V. Iparművészeti Biennálén a Pálcikák mintáját állították ki, a hatodikon a Norma, a hetediken a Hanna Oslo és Póker mintáit mutatták be. 

                  Pálcikák vázlatai, 1979-ben tervezett őszi-téli szabadidőruha mintájaként 

Vállalaton belül a Pamutnyomóipari Vállalat és az Képző-és Iparművészeti Lektorátussal vagy az Iparművészeti Vállalattal közös tervpályázatain számtalanszor mérettette meg magát és sokszor első helyezésekkel tért haza egy-egy tervével és köszönhetett vissza rá a boltok polcain egy-egy elkészített mintája. Az örökzöldnek számító pettyekkel és virágokkal több elismerést is nyert, de a geometrikus formákkal játszadozó formavilág, ami szintén közel állt hozzá, még első helyezést is hozott neki konyharuha kategóriában 1979-ben, mi több a korszak kedvelt területének is kedvezett, amikor gyerekeknek készített mintákat is rajzolt. Lenke 1974-ben a ‘Süni’ jeligéjű mintájával szintén rangos elismerésben részesült.

A gyári mintáktól a szabad művészetig

A mintatervezés annak ellenére nem volt egyéni munka, még akkor sem, ha alapvetően egy művész volt megbízva annak kifejlesztésével. A rajzterem vezetőjétől egészen a nyomógépkezelőig sokan szóltak bele a tervek formájában, a minta színeibe vagy éppen egyes elemek méretébe, így előfordult, hogy a művész által elkészített terv mire textilre került, már alig-alig hasonlított az alapokhoz. Sokaknak volt szüksége egy közegre, ahol a művészi terveinek nem szab határt a divat vagy a technológiai keret. Lenke egyértelmű formáját választotta a ‘kikapcsolódásnak’ és a munkahelyi textilminták festése mellett szabadidejében változatos technikával festett, rajzolt és egyéb vegyes technikával készített textilképeket. 1972-ben autonóm művészként vett részt a szombathelyi Képcsarnok által szervezett Textil, Falikép, faliszőnyeg bemutatón a vegyes technikájú Vonalak, csíkok munkájával. 

                                                   Vonalak, csíkok

A nem rajztermi rajzai saját stílust tükröznek: sokat merít a természetből és ontja a virágokat, virágszerű formákat, a leveleket, a bibéket, de elvétve megjelennek életképek városokról, nőalakokról és csendes falusi tájakról. A színvilága ezeknek a rajzoknak valamelyes ellenpólusai a gyárban megrajzolt színpompás mintáknak és dominánssá válik a földszínek használata. Az elkészített rajzok, festmények technikái is vegyesek: akvarell, ceruzarajz, tusrajz, folyatott foltokat újra értelmező nonfiguratív alkotás stb.

                                                      Nőalakok

Érdekes adalékként a hagyaték őriz Lenke által pauszpapírra másolt vegyes, főként nemzetközi témákat érintő reklámgrafikákat, reklámfigurákat, betűtípusokat, mintákat. A másolatok eredete szinte kivétel nélkül ismeretlen, mert nem tudni, hogy honnan fért hozzá ezekhez az anyagokhoz, bár a művész életútja enged valamelyest következtetni. Lenke egyrészről több külföldi tanulmányúton is részt vett (pl Lengyelországban és Németországban) illetve többször járt családi kapcsolatai miatt Svédországban, ahol bőven volt lehetősége arra, hogy ihletet merítsen a közép-európai ízlésvilágon kívüli miliőből. 

                                    1960-as évekből származó plakátok másolatai

A rajzok eredetijeként szolgáló grafikák között több is beazonosítható, sokuk az 1950-1960-as években készült reklámplakátok, utazási prospektusok, rajzrészletek vagy a nemzetközi divatpiac divatképei.

A műtárgyak a feldolgozás ideje alatt nem nyilvánosak, de a hagyaték ismeretterjesztő célú bemutatására a múzeum eseményeket tervez, melyekről a múzeum honlapján és közösségi média felületein értesülhet. goldbergermuzeum.hu és facebook.com/goldbergermuzeum/

Források:

-Óbudai Múzeum Goldberger Textilipari Gyűjteménye (Udvarhelyi Lenke hagyaték)
- Geszler Ödön: A 200 éves Budaprint PNYV Goldberger Textilművel története 1784-1984, Budapest, 1985
- Heilmann Anna: A Goldberger gyár nyomottanyag tervezése az ötvenes években, Budapest 2011 (kézirat, szakdolgozat)

(Az írás a Teletextil és az Óbudai Múzeum - Goldberger Textilipari Gyűjteménye együttműködésében jelent meg.) 

Vermes Péter (Billerbeck Kft.): Mit is várhatunk valójában a szakvásároktól?

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.)

Mi seregszemlékre járunk, ezeket az eseményeket tanulmányútnak tekintjük, ami hozzájárul a szélesebb tájékozottságunkhoz, segíti a termékfejlesztésünket és a teljesítményünk becélzott igényekhez való illeszkedését. Ha szerencsénk van, akkor új anyagokat, technológiákat és ezek új forrásait találhatjuk meg.

                                                                                   Kép: Messe Frankfurt
                                                                                                                         

Évek óta nem állítunk ki szakvásáron, mert az utóbbi bemutatkozásokkor nem találtunk rá a megmérettetés lehetőségére. A látogatóink nem voltak döntési helyzetben, inkább ők is inspirációkat kerestek későbbi alakításaikhoz. Az ismertségünk, penetrációnk további javítását sem remélhetjük egy ilyen alkalomtól; nem ilyen alkalmaktól kell ezt remélnünk.

 A nagy nemzetközi vásárokon látogatóként vagyunk jelen. Nem kívánunk prompt üzleteket kötni. Sőt általában semmi fontos egyeztetni valót nem tartogatunk a vásári találkozóra, mert az ottani nyüzsgés nem támogatja a figyelmes, alapos munkát.

Fontos benyomásokat gyűjthetünk viszont arról, hogy merre tartanak a technikai fejlesztések? A saját folyamatos megújulásunk fenntartása számunkra esszenciális jelentőségű. Ezért különösen érzékenyek vagyunk a tényleges innovációkra, amelyek nem csupán új színnel átfestve mutatják be ugyanazt. Milyen általánosan használható új megoldásokat találunk, illetve milyen ötletes egyéni megoldásokkal találkozhatunk a felhasználható anyagok és technológiák között?

 A vásárlóink megbecsüléséért, az ezen alapuló jó hírnevünkért küzdünk nap, mint nap. A hozzánk kapcsolódó attribútumok, tehát az egyéniségünk, és a megkülönböztethetőségünk ápolása elengedhetetlen. Ezért nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy kihasználjuk a non-verbális közlésmódok eredeti erejét az üzeneteink, mondanivalónk átviteléhez. Igen, van mondandónk az általunk ajánlott termékekhez, szolgáltatásokhoz kapcsolódóan, a direkt ajánlkozáson túl is. Hiszünk abban, hogy a lakberendezési – esetünkben hálószoba-berendezési – cikkek kínálatával nem csupán funkciókat kell jól teljesítenünk, hanem az ízléses, kiegyensúlyozott, megnyugtató megjelenéssel jól-létet kell szolgálnunk.

                                                                                   Kép: Messe Frankfurt

Egyes vásárok előrevetíthetik azokat a hangulatokat, amelyek kisugárzásukkal erősen beépülnek a következő időszakban a tudatunkba, ezért vásárlóink választásait is befolyásolni fogják. Ezek formai- és színharmóniában is megformálódnak. Fel kell tudnunk mérni ezeket a hangulatokat, rá kell hangolódnunk ezekre.

Ezért aztán egy vásár értékelésekor fontos számunkra a tematikán felül az időzítés és a résztvevők köre. Érdekes, hogy egy vásár rész-funkcióinak eltolódásával az időzítést is mozgatni kéne tudni. Erre azonban korlátozottak a lehetőségek, de azt hiszem a szándékok is. Talán ezért süllyed néhány hagyományos nagy vásár jelentősége, ezzel viszont utat enged másikak felemelkedésének. Ezt láthatjuk például a Hometex (korábban ABK) nagyra növekedésében is.

Az írás a Billerbeck Budapest Kft. támogatásával jelent meg.