Megjelent és megrendelhető a Teletextil 79. lapszáma

 

Megrendelhető a teletextil@gmail.com címen a szerkesztőségtől. 

A Teletextil 8. podcast adása - beszélgetés Komáromi Ákossal a Laguna Lakástextil Kft. alapítójával

                                                 Ismét szól a rádió!

A Teletextil 8. podcast adása.

A szakma nagy „öregjei”

Beszélgetés Komáromi Ákossal, a Laguna Kft. alapítójával

(A képre kattintva indul a felvétel.)

                                                                         (Komáromi Ákos és Szarvas György)

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

Gyermekkor a titói Jugoszláviában, vajdasági hétköznapok

Élet a kishegyesi tanyavilágban, munka, művelődés, szórakozás

Iskola, ahova később Ruzsa Magdi és Lajkó Félix is járt

Irány a belgrádi Sajtóintézet

Kezdődik az újságírói élet a szabadkai Hét Nap redakciójában

Délszláv háború, költözés Magyarországra

Szombathelyen „elfogyott” a benzin, új élet a vasi megyeszékhelyen

Indul a családi vállalkozás, Komáromi Angéla leszervezi 700 tonna bébiétel kiszállítását Belorusziába

Kellene egy szép függöny az új céges irodába, kapcsolat a szlovén Velanával

Mindenhová voál-t az országba, avagy az üzletkötői lét izgalmai

A nagyker nagyra nő, a függönyök átlépik a határokat

Generációváltás a Lagunában

70 ember – mitől is jó a munkatársi gárda

Nem nagynak, hanem jónak kell lenni – új kihívások a piacon

 

Komáromi Ákossal Szarvas György, a Teletextil főszerkesztője beszélgetett.

A Teletextil mostani podcast adása a Laguna Kft. támogatásával valósult meg.

Dobos Emese: A duális beszerzés a textilipar válasza a globális zavarokra

Folytatás a Teletextil 79. számának 8. oldaláról. 

Az Indiai Textilipari Minisztérium pont 2025 november elején tette közzé négypontos akciótervét, ami az indiai textilexport termelési költségeink csökkentését, a munkatermelékenység növekedését és az export versenyképességének ösztönzését tűzte ki célul. Korábban 50%-os vámot vetett ki az USA az Indiából érkező termékekre, ugyanakkor  Bangladessel, Vietnámmal és Kínával szemben is elmarad az ország termelékenysége – ezt hivatott orvosolni az új stratégia. Ugyanakkor a közelmúlt geoökonómiai fejleményei felerősítették az Európai Unió és az India közötti szabadkereskedelmi megállapodásokat: a legújabb hírek szerint a felek még idén megköthetik a megállapodást és ez a textilkereskedelem felpezsdülését is eredményezheti.

Kína az utóbbi időszakban két fő területre koncentrált a textiliparában: ezek a digitalizáció-automatizáció, valamint a fenntarthatóság, az újrahasznosítás, és a környezetkímélőbb technológiák alkalmazása. Az ázsiai ország ezzel párhuzamosan arra is törekszik, hogy egyre magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé mozduljon el, és mind a helyi, mind az ázsiai és afrikai piacokra kiemeltebben koncentráljon. A textiliparhoz kapcsolódóan Kína külkereskedelem-, és iparpolitikáját egyébként a Made in China 2035 stratégia, és az ún. „új kínai selyemút”, vagy Egy övezet, egy út kezdeményezés határozzák meg. Míg az előbbi a technológiai fejlesztést helyezi előtérbe, utóbbi a Közép-Ázsia, Európa és Afrika közötti kereskedelmi összekapcsoltságra és az export növelésére fókuszál. Ugyanakkor mind a környezetvédelmi, mind az emberi jogokkal kapcsolatos aggályok nem ingatták meg igazán Kína egyeduralmát a textilek piacán. 

A textíliák adják Pakisztán exportjának közel felét. Az utóbbi években a textilexport összege azonban jelentősen fluktuált: ezt leginkább a pamut árának változása magyarázza. Bár a világ pamuttermelésének úgy 4%-át adja az ország (miközben India és Kína 21 és 26%-ot), Pakisztán még így is jelentős gyapottermesztő. Ráadásul a pakisztáni textilipari vállalatok jelentős része vertikálisan integrált, ami elég előnyös: ez azt jelenti, hogy a gyapottól a késztermékig „házon belül” zajlanak a folyamatok. 

 A regionális összehasonlításban is nagy, növekvő energiaköltségek mellett a helyi iparág számára az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy megszüntették a helyi beszerzés adókedvezményét: most már nagyobb költséggel, adminisztratív terhekkel és megnövekedett szállítási idővel jár, ha valamelyik pakisztáni vállalat egy másik helyivel üzletelne. Továbbá a helyi textilvállalkozások versenyképességét a közelgő munkajogi-, és környezetvédelmi, fenntarthatósági irányelveknek való megfelelés is nehezíti, ami jelentősen megdrágíthatja akár a magyar importőrök számára is az országból történő beszerzést. 

Hagyományosan úgy 10-20 %-kal drágábbak a török textilek, mint az indiaiak vagy a kínaiak, a magasabb árat pedig a magasabb minőség kompenzálta. Míg számos európai vásárló a török textilek mellett tette le a voksát, a mostanra közel 50%-os árkülönbséget már egyre kevésbé fogadják el. Míg Törökország sokáig a top textilexportőrök közé tartozott, a The Economist egy 2025 októberi cikke már arról számolt be, hogy az elmúlt években csökkenő export 6000 vállalkozás bezárását, több százezer dolgozó elbocsátását eredményezte, és többszáz török gyártó Egyiptomba telepítette át a termelést. A szakértők szerint a magas infláció és a romló valuta a fő okok, az egyre emelkedő munka-, és termelési költségek pedig megnehezítik az exportőrök boldogulását. Míg a 2011-ben kirobbant szír polgárháború miatt sokan menekültek Törökországba – és találtak sokszor alulfizetett munkalehetőséget a helyi textiliparban – a 2024 decemberében az Aszád-rezsim bukása után sokan visszatértek. Az elemzők szerint az egyre magasabb termelési költségek és a növekvő munkaerőhiány komoly gondokat okozhat „Európa Kínájában”. 

Hiába az USA és Kína közötti csatározás, már csak a globális összekapcsoltság miatt Európára is hatnak a fejlemények: az amerikai piac esetleges csökkenését más célpiacok még erőszakosabb meghódításával (tehát alacsony árakkal és erőszakos marketinggel) pótolhatja az ázsiai ország.  Ez kétségkívül negatívan hathat mind a még nyomaiban gyártást is tartalmazó európai textiliparra, mind a helyi kereskedőkre. Az európai textilgyártás főleg Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában van még jelen. Káoszért pedig nem kell messzire menni: az európai textilgyártást már így is alapjaiban megrengette az energiaválság. Ennek pedig több oka is van. A kilövő energiaárakhoz a koronavírus-járvány okozta gazdasági újraindítás, a növekvő kereslet, Európa magas importfüggősége, valamint az Oroszország Ukrajna elleni agressziója nyomán kivetett szankciók és a korlátozott kereslet mind-mind hozzájárulnak. A Textil- és Ruhagyártók Európai Szervezete (EURATEX) már 2022-ben felhívta arra a figyelmet, hogy az energiaválság miatt is rohamosan csökken az európai textilgyártók versenyképessége, mert közel hatszoros energiaárakkal kell szembesülniük, ami teljesen ellehetetleníti a gazdaságos termelést. Számos ország, - mely konkurencia és kereskedelmi partner is - állami támogatást nyújtott a helyi vállalatoknak, ez az EU-ban elmaradt, annak ellenére, hogy a koronavírus-járvány alatt felmerült, hogy már csak az egészségügyi textilek miatt is stratégiailag fontos (kellene, hogy legyen) az ágazat. 

Az Európai Unió által kezdeményezett és 2030-ra előirányzott Fenntartható és Körforgásos Textilstratégiának való megfelelés terhe (mind anyagi, mind humán-erőforrás szempontjából) alapjaiban is megváltoztathatja a piacot. A textilek és lakástextilek kapcsán a pamut és poliészter a két leggyakoribban használt alapanyag, ezek pedig a fenntarthatósági viták középpontjában állnak. Bár több, mint 70 ország járul hozzá a világ gyapottermesztéséhez, ezek éghajlati körülményei, illetve a klímaváltozásnak való kitettségük nagyon eltérő. Több kutató is arra hívta fel a figyelmet az elmúlt időszakban, hogy a klímaváltozás negatív hatással van a pamutra, mivel nő a hőmérséklet, megzavarják a víz körforgását és szélsőséges időjárási viszonyokat okoz a jelenség, ami a terméshozam csökkenéséhez és a rostok minőségének romlásához vezet. Ugyanakkor két vállalat (az Eoxplore és a Terranea) kifejezetten az európai textilipari szereplők informálásra fejleszti, és a változások követésére hozza létre a Climate Change Impact on Cotton (CCIC) applikációt. 

A poliészter a legnagyobb volumenben gyártott textilipari szálasanyag: a Textile Exchange legfrissebb jelentése szerint 2024-ben 132 millió tonnát gyártottak. Sokak szerint pedig az elektromos autók térnyerése a belsőégésű motorosakkal szemben csökkenti az igényt a kőolajra, így más ágazatok – így a műanyag-, vegyipari – felhasználása felé nyomja a tendenciákat. Bár számos kereskedő vállalta, hogy növeli az újrahasznosított poliészter-felhasználását, a „szűz” poliésztergyártás még mindig felülmúlja az újrahasznosítottét. Bár az EU-s stratégia előirányozza, hogy 2030-ra a termékeknek nagyrészt újrahasznosított szálakból kell készülnie, kérdés az, hogy a jelenlegi gyártási kapacitások utolérik-e a növekvő igényeket – és ha igen, sikerül-e a gyártási oldalon az újrahasznosítást nyereségesebbé tenni, kevesebb energia felhasználásával.  

Míg évtizedekkel korábban a munkaerő-igényes gyártási folyamatokat több hullámban döntően fejlődő országokba szervezték ki a fejlettekből, mostanra számos délkelet-ázsiai országban jelentősen emelkedtek a bérek, és az ipari munkahelyek egyre kevésbé vonzóak a munkavállalók számára. Ez pedig egyfelől csökkenő ollót eredményez a bérköltségek terén, másfelől egyre inkább munkaerőhiány lép fel a textil-, és ruházati ágazatokban, ezekben a térségekben – is.

Megjelent és megrendelhető a Teletextil 78. lapszáma!

            A lap print verzióját a teletextil@gmail.com címen lehet megrendelni!

A Teletextil 7. podcast adása - beszélgetés Bakody Katalinnal a JAB ügyvezető igazgatójával

  

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 7. podcast adása.

A szakma nagy „öregjei”

Beszélgetés Bakody Katalinnal, a JAB ügyvezető igazgatójával

(A képre kattintva indul a felvétel.)

                                                               (Bakody Katalin és Szarvas György) 

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

Fiatal évek Győrben, szülői inspirációk, szakmai álmok

Irány a közgáz, egyetemi évek a rendszerváltás alatt, nyugati tanulmányok

Marketing és német nyelv, belépés a munkaerőpiacra

Egy kis szeszipari kitérő, majd jön a textil

Mit lehetett tanulni a Gardéniában, és mit lehetett ott felépíteni?

Hogy jött a képbe a JAB?

Faladat: kitalálni a magyar JAB-t, megszervezni a regiós piacot

Nagy projektek, kiskereskedők

Együttműködés tervezőkkel, lakberendezőkkel

Nemzetközi tapasztalatok hasznosítása a magyar piacon

Mi is az a JAB-os stílus, kommunikációban, vevőkapcsolatokban?

 

Bakody Katalinnal Szarvas György, a Teletextil főszerkesztője beszélgetett.

A Teletextil mostani podcast adása a JAB Anstoetz KG támogatásával valósult meg.

 

Vermes Péter: Tudjuk, vagy legalább is jobb, ha tudjuk, hogy a változás jó!

 Vermes Péter írása, mely a Teletextil 78. számában indult, alább folytatódik:

A szaküzletnek kell márkává válni! 

Őneki kell előre nyomulni, és szintén felmutatni, aztán biztosítani a védjegyhez fűződő eredeti elvárásokat! 

Mik is ezek? 

Amiket egy márkától a megközelítésekor elvárunk, vagy vélelmezünk: 

‒ Kínáljon garanciát, mert mi nem tudunk előzetesen meggyőződni az ígéretek teljesüléséről, (mert nem értünk hozzá, tipikusan az autóvásárlás volt ilyen régen) illetve pótolja a közvetlen tapasztalatainkat

‒ Klubtagsági igazolványként működjön (manapság ez egyre lényegesebbnek tűnik)

‒ Pluszban van egy olyan elvárásunk, hogy olyan többletet nyújtson a márkatermék, ami nem is szerepelt a megközelítéskor/megszerzésekor ismert követeléseink között

Erre még visszatérünk lejjebb! (→) 

Amiket a terméktől a használat során elvárunk, ezek a tapasztalatérlelő, visszatérés-serkentő tulajdonságok/ismérvek: 

‒ csalódásmentes performance 

‒ időtállóság 

‒ vevőszolgálati szolgáltatások, troubleshooting 

‒ konzisztencia, folyamatosság (pl: mindig azonos matracmagasság és méret, tehát cserekor nem kell átépíteni az ágyat) 

Egy jól pozícionált és távlatosan gondolkodó kisker szaküzlet átveszi, "elhappolja" a védjegy erejű referenciát az általa kiállított márkáktól! 

Persze ügyesen támaszkodik azok eredeti referenciaértékére. 

Minden, amit a márkákról, arculatról tudunk, az ÉRVÉNYES LEGYEN A SZAKÜZLETRE, akkor is, ha nem márkaboltként működik! Mert saját magát kell márkaként kezelnie! A saját arculatot tehát ki kell fejleszteni és a saját hírnevet kell fényesíteni! 

Ám a szaküzlet akkor tud saját márkaként működni, ha tényleg nyújtja a márkához fűződő elvárásokat! Itt visszacsatolok az előzőre (→): Olyan előnyöket várunk egy márkatermékétől használatban, amire nem is gondoltunk, amikor keresni kezdtünk. Nem szabad azt feltételezni, hogy az érdeklődő nagy szakértő volna a témában (bármennyire is ezt mutatná)! Mert éppen azt várja el, (ha nem is mutatja), hogy szakértőkkel konzultálhasson a szaküzletben. És ebből következik, hogy nem azt kell tartsuk, amit a vásárlók keresnek! Hanem amiben örömüket lelik majd, a használat során! A kettő közt pedig ott van az edukáció, a szakértői fellépés. (Például: alig találni olyat, aki még nem ütötte meg fájdalmasan a lába kisujját az ágylábban. De aligha keresnek direkt olyan ágyat a boltban, hogy a láb a saroktól befelé álljon. A szaküzlet azzal válhat márkává a vásárló szemében, ha az ilyen részletekre rávezet.)

Az üzletek tudatos márkává válását látjuk a "nagyok"-nál. Lássuk tehát a "kicsik"-nél is! 

Van viszont egy lényeges különbség: A "nagyok" általában hegemón, birodalmi gondolkodással közelítenek, tehát uralni kívánják a beszállítókat. A "kicsik" számára a koincidencia kihasználása, a betársulásos, együttes fellépés a célravezetőbb. 

A) Arculat

Az arculat az a rendszer, ami biztosítja, hogy a márka magáról mindenhol ugyanazt a történetet mesélje el. Nemcsak a logót jelenti, hanem az összes olyan elemet, amelyen keresztül a vásárlók találkozhatnak vele.

1. Vizuális elemek

Logó ‒ Színpaletta ‒ Betűtípusok ‒ Képi világ ‒ Grafikai elemek ‒ Csomagolás, címkézés

2. Verbális elemek

Márkaüzenet ‒ Hangnem ‒ Szlogen(ek)

3. Fizikai megjelenés

A bolt külső- és belső terei ‒ Munkatársak megjelenése 

4. Digitális arculat

Stílus-azonos megjelenés a WEB-en ‒ közösségi médiákban

5. Dokumentumok és apró részletek

Névjegykártyák  ‒ email-aláírások ‒ csomagkísérők. Számlák ‒ árcímkék

Az arculat megjelenítése nem pusztán látszati kérdés. A látvány, a rendezettség, a színek és a hangulat mind-mind közvetítenek valamit a vállalkozásról. Ez a natív szintű kommunikáció vonzalmat ébreszthet, komfortérzetet nyújthat, vagy épp ellenkezőleg. Ha a nonverbális bejelentkezés félresikerül, akkor később már nehéz módosítani.

B) Berendezés

A fizikai bolt a legkézzelfoghatóbb tere annak, hogy a márka arculata teljes egészében megjelenjen. 

A vásárló azonban nem tud száz dologra figyelni egyszerre. Sok boltban félnek az üres terektől, mert úgy érzik, az üres hely pazarlás. Épp ellenkezőleg! Ha hagyunk levegőt a szemnek, a kevesebb termék értékesebbnek tűnik. Fókuszpontokat kell kijelölni, köztük helyet hagyni!

Külön a kirakatról

A kirakat nem dekoráció! Hanem az üzlet egy darabja, az egyéniségének az utcai nagykövete. Kimutatkozik az utcára, betekintést enged a boltba, és egy boltba beszívó vákuumhatást is ki kell fejtenie! Ezért a kirakat bizony a "belépési attitűd" kialakításában a rangos bálon a vendég fogadására kiküldött lakáj szerepét tölti be!

C) Viselkedés

Az első benyomás, "belépési attitűd"

Amikor belépünk egy idegen helyre, boltba, irodába vagy akár egy webshop felületére- akkor azonnal felvetődik bennünk az alapvető kérdés, amit az első érzetek alapján rögtön meg is válaszolunk: menjek, vagy maradjak? És az erre magunknak adott válasz tartósan „beég”, meghatározza a továbbiakat.

Az élmény három alapeleme:

1. Biztonságérzet

Szeretjük tudni, mire számíthatunk, de egy ismeretlen helyen, helyzetben ez nyilván nem teljesülhet. Úgyhogy az otthonosság hiányát biztatással, ígéretek közvetítésével, ismerős helyzetek beidézésével kell pótolni. A célcsoport saját, ismert és elismert miliőjére való visszautalás stílusban, megvilágításban, színekben, stb. nagyon fontos. Figyelem! Nem minden (cél-)csoport számára ugyanazok az arculati/installációs elemek hatnak otthonosan!

2. Vonzalom

Egy professzionális, gondosan kialakított környezetnek meghívó ereje van. Mondhatnánk, hogy bizalmat kelt, de a ’bizalom’ fogalommal én óvatosabban bánok, ezért nevezem inkább vonzalomnak. Ha a bolt minden részletében felkészült, azaz kívül-belül tiszta (a kirakat és a portál is!), a munkatársak megjelenése ápolt, viselkedésük udvarias, de jól értelmezhetően közvetlen, az arculat egységes, akkor könnyedebben jön az elhatározás, hogy éppen ott lesz jó beváltanom a megtakarított pénzemet valamire, amit éppen ott kínálnak nekem.

3. Érzetek, illúziók, hangulat

A stílus, dekoráció, színek, fények, hangok (akár zene), illatok, sőt ezek egységessége mind hozzájárul a hangulat alakításához. A számára harmonikus környezetben a vásárló tovább marad, szívesebben válogat és könnyebben hoz döntést. Melegebb fények otthonos érzést keltenek, míg a hidegebb árnyalatok modern, tiszta, de távolságtartóbb atmoszférát sugallhatnak. (Jó tanács: alkalmazhatunk többrétegű megvilágítást a színvisszaadás hűsége érdekében, amikor néhány foltot széles spektrumú, hidegebb fénnyel világítunk meg.)

Összegzés

Az üzletünk legyen vonzó egyéniségű márka! Legyen határozott arculata, fellépése! Ha igények kialakítására, megközelítésére és beteljesítésére törünk, akkor vegyük figyelembe, hogy ez a fellépés általában fontosabb, mint maga a termék! Pontosabban: a termék tényleges megvizsgálása csak azután jöhet a képbe, hogy a fellépésünkkel megnyertük az érdeklődést.

Ideje tehát belevágni! Az ember a pillanatnyi beágyazottságából általában erős indokok hatására, noszogatásra mozdul ki. A mostani keresletcsökkenés adjon elég erős indíttatást a szaküzleteket működtetőknek, hogy induljanak!

Megjelent és megrendelhető a Teletextil 77. lapszáma!

 A lap print verzióját a teletextil@gmail.com címen lehet megrendelni!

Holokauszt múzeum nyílt egy egykori cseh textilgyárban

Május 10-én ünnepélyes keretek között megnyílt a "Túlélők Múzeuma" a csehországi Brněnecben, Oskar Schindler egykori gyárának területén - Az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjteménye beszámolója az eseményről.

A Zachor Alapítvány meghívásának eleget téve a Goldberger Textilipari Gyűjtemény is képviselte magát a volt Löw-Beer gyapjúszövöde területén kialakított múzeum nyitórendezvényén. A Zachor Alapítvány az Arks Alapítvány egyik oktatási partnereként egy nemzetközi programot hozott létre, amelynek célja az volt, hogy több európai ország –köztük Magyarország– középiskolás diákjainak bevonásával megtervezzenek egy múzeumot a történelmi gyárépületben, azt alapul véve, hogy Oskar Schindler krakkói zománcozó gyára már évek óta múzeumként működik, a másik, a brněneci textilüzem pedig egészen elhagyatottan áll(t) Csehországban.

A textilgyár működéséről jelenleg kevés információ áll rendelkezésünkre. A család a XIX. század elején alapította az alapvetően gyapjúfelgozó gyárát, ami regionálisan hamar fontos tényezővé vált. 1938-ig volt a Morvaország területén több gyárteleppel is rendelkező Löw-Beer család birtokában, ám az 1938-as német bevonulás hatására a gyártulajdonosok Angliába menekültek és a gyár nemzeti szocialista kézre került. Ez követően 1944-től szűk egy éven át kényszermunka tábornak nevezték ki, ahová Oskar és Emilie Schindler közel 1200 zsidó munkást menekített ide az Auschwitz-Birkenau táborba való deportálás elől, akik e tábor működésének köszönhetik életüket. (Ennek a menekítésnek az apropóján készült az a bizonyos Schindler-lista). A tábor szovjetek általi felszabadítása után gyárként üzemelt tovább, utolsó egységeiben a 2010-es évekig a Škoda és az IKEA számára gyártottak textiliákat. A bezárt és elhagyatott gyártelepet végül a Löw-Beer család leszármazottjai által alapított Arks Alapítvány vette kezelésbe szűk tíz éve, és helyi, illetve nemzetközi összefogással kezdtek értékmegőrző munkába.

A Goldberger Textilipari Gyűjtemény adattárában a Zachor Alapítvány által összefogott oktatási projektben résztvevő budapesti középiskolások kutattak. Ők a projektbe azzal a koncepcióval kapcsolódtak be, hogy személyes történeteket meséltek el, érintve a zsidó deportálásokat, az embermentést és a helyi családok sorosát. A múzeum adattárában a diákok a gyártulajdonos Löw-Beer és az óbudai kartonnyomó Goldberger család közötti hasonlóságot, a Goldberger gyár dolgozóinak élet történetét mutatták be, mely munkában a textilipari gyűjtemény munkatársai segítették őket. Az adattárban elsődleges forrásokból ismerhették meg nemcsak a Goldberger gyár történetét, hanem a gyár dolgozóinak nem ritkán tragédiákkal tűzdelt sorsát és munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a volt óbudai gyár nemzetközi érdeklődők számára ezt az oldalát felfeddhesse.  

48 magyar diák aktív részvételével egy látogatóközpont kezdhette meg működését a szövödei hangár épületében, és május 10-én érték el az első nagy mérföldkövet, a nyilvános megnyitót. A térkialakítás érdekes koncepcióval ötvözi a múzeum, a konferenciatér és az eredeti gyárépület funkcióját. A nemzetközi megnyitó keretében a textilgyár volt tulajdonosainak a leszármazottja Daniel Low-Beer mint házigazda és a projekt legfőbb mozgatórugója fogadta és vezette a programsorozatot, ahol A Schindler listája könyv írója, a film több szereplője, helyi holokauszt-túlélők leszármazottjai, a Löw-Beer család képviselői is tiszteletüket tették. A rendezvény keretein belül került bemutatásra a Low-Beer textiles márka is, ami merinó gyapjúból kötött textilek felhasználásával eleveníti fel a családi örökséget. 

A projekt első igazán nagy lepéseit hatalmas összefogással tették meg május 10-én, és izgatottan várjuk, hogy hogyan folytatódik a család örökségének és a nagyon markáns nemzetközi hatással rendelkező hely szellemének ápolása.

A magyarországi diákok által összeállított molinókat a Goldberger Textilipari Gyűjtemény 2025-ben a hazai érdeklődők számára is bemutatja időszaki kiállítóterében.

Nők, bútorok, kárpitok - beszámoló a Goldberger Textilipari Gyűjtemény kiállításáról

A Magyar Bútor és Faipari Szövetség (Fabunio) egy időszaki kiállítás keretében mutatta be azokat a női bútor és textiltervezőket, akikre mindenképpen érdemes odafigyelnünk. A Nők, bútorok, kárpitok - a feminin energiákban rejlő csodálatos lehetőségek címmel megtartott bemutató június végéig volt megtekinthető az Óbudai Múzeum Lajos utcai épületében. A Szövetség kiállítását az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény szakmailag is segítette.

A kortárs női bútortervezők kiállított munkái, többek között komódok, éjjeliszekrények, kisasztalok, polcok, gyerekbútorok általában a multifunkcionalitás és a fenntarthatóság szellemében készültek, de a DIY gondolatisága is megjelent a faipari termékekben.

A kiállítóként meghívott textiltervezők mindegyike a pályán van jelenleg is; a kurátorok munkáikat abból a szempontból válogatták be, hogy mely textilek bútorkárpitok. Így kerültek be a bemutatott anyagok közé ipari filcek, lenvásznak, plüssök, jacquard és nyüstös szövetek; a kiállított anyagokon fellelhetők mind a geometrikus minták, mind pedig a természeti motívumok.

A kiállítás kurátora Dr. Koós Daniella, a Fabunio főtitkára, míg a kortárs textileket válogató társkurátor Söptei Eszter, a Goldberger textilipari Gyűjtemény szakmai igazgatóhelyettese. Varga-Kalló Regina, a múzeum munkatársa a kiállítás keretében mutatta be P. Szabó Éva és Prohászka Margit textiltervezők munkásságát.  

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

A változatlanság dicsérete - képes beszámoló a 2025-ös Proposte vásárról

Welcome to Proposte 2025.

A Teletextil az Italian Trade Agency (ITA) meghívására, az ügynökség szervezésében vett részt a 32. Proposte vásáron. 

Teletextil 6. Podcast - Hogyan született meg a Nuvole Garden Hotel Comóban?

 

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 6. podcast adása.

Műhelytitkok

Hogyan született meg a Nuvole Garden Hotel Comóban?

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

A luxushotel belső terei, beleértve az anyagokat is egy több éves, rendkívül szoros kollaboráció eredményeként valósultak meg.

 Varró Zoltán (Varrodesign) és Bakody Katalin (JAB Anstoetz) műsorunkban beszélnek azokról a szakmai fogásokról, melyek elősegítették, hogy a szálloda terei olyan formában és minőségben valósuljanak meg, ahogyan azt a kezdetektől közösen megálmodták.

A képre kattintva indíthatja el a beszélgetést! 

          (Balról jobbra: Hegedűs Andrea, Szarvas György, Bakody Katalin, Varró Zoltán.) 

Szó lesz a partneri kapcsolat minden lehetséges eleméről, az úgynevezett tematikus hotel koncepcióról, ennek keretében pedig az aktuális tervezői elképzelésről, valamint annak sarokpontjairól, és beszélünk arról, hogy a dizájner fejében megszülető anyagtervek, koncepciók miként valósíthatók meg a valóságban is, és, hogy ebben milyen szerepet játszik a gyártás, milyen korlátai vannak egyáltalán a tervezői fantáziának?

A gyártói oldal nyitottságára is rákérdezünk, hiszen szeretnénk megtudni, hogy mennyire befogadók egy-egy merész ötlettel kapcsolatban, és a későbbiekben mekkora készség mutatkozik a részükről arra, hogy ezek a merész tervek majdan a kollekció részét képezzék?

 

Beszélgetőpartnerek: Hegedűs Andrea a Teletextil art direktora és Szarvas György, főszerkesztő.

A Teletextil mostani podcast adása a JAB Anstoetz KG támogatásával valósult meg.

 

 

Teletextil 5. Podcast - Hálóhely berendezés kereskedelmi szálláshelyeken

 

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 5. podcast adása.

Hálóhely berendezés kereskedelmi szálláshelyeken – a szakmai párbeszéd terepe

A témát Juhász Móni belsőépítész tervező, Medgyesy Bálint projektvezető, Swietelsky Magyarország Kft., és Vermes Péter, a Billerbeck Budapest Kft. ügyvezető igazgatója vitatja meg.

Moderátor: Szarvas György

A képre kattintva indíthatja el a beszélgetést! 

(Balról jobbra: Vermes Péter, Szarvas György, Medgyesy Bálint és Juhász Móni.)

Az adásban a következőkről ejtünk szót:

-        Kereskedelmi szálláshely létesítésekor melyek az alapvető feltételei annak, hogy eredményes együttműködés alakuljon ki tervező, beruházó, kivitelező és az eszközbeszállító között?

-        Miként biztosítható, hogy a tervező és a kivitelező komoly tapasztalatokkal rendelkező eszközbeszállítókkal dolgozzék, a szakmai párbeszéd pedig közöttük gyümölcsöző legyen?

-        Kinek kell a szakmai érveket és tapasztalatokat közvetíteni a beruházó,
a kivitelező, az üzemeltető, valamint az eszközbeszállító felé, hogy a végeredmény a mindenki által kívánt módon valósuljon meg?

-        A tervezési, kivitelezési folyamatba hogyan lehet becsatornázni, előzetesen beszámítani a szálláshelyet majd igénybe vevő szállóvendég feltételezett igényeit, elvárásait úgy, hogy a szakmaiság se szenvedjen csorbát?

-        Mit jelent egy szálláshely beruházásánál a költséghatékonyság érvényesítése úgy, hogy biztosítani lehessen mindenképpen a minőség és a tartós használat elemi feltételeit?    

 

A Teletextil podcast adása a Billerbeck Budapest Kft. támogatásával valósult meg.

Flanders Flooring Days 2025 - Hegedűs Győző beszámolója a belgiumi szőnyegvásárról

(Az alábbi írás a Teletextil 7. oldalán kezdődő cikk folytatása.)  

A Louis de Poortere szőnyeggyár másfél éve nem kis megrökönyödést okozott, amikor azonnali hatállyal egységesen megváltoztatta minden termékének alapanyagát: a korábbi pamutszálat egyik napról a másikra, a poliészterre váltotta fel. Az első reakciók a csodálkozás és az értetlenkedés volt: hol korszerű az, ha egy természetes alapanyagszálat egy nem megújuló alapanyagú poliészterrel, egy petróleum alapú mesterséges szálanyaggal váltunk ki? Ez nem tűnik túl környezetbarát gondolatnak. Kicsit továbbgondolva viszont, érthetővé válik a döntés mögötti logika: az új szálanyagból készült szőnyeg minden része ugyanis így 100 százalékban újrahasznosíthatóvá válik. 

A gyár ennél többet is vállalt, teljes élettartam garanciát. Minden termékét egyedi vonalkóddal látják el, amit a szőnyeg szegélyébe bevarrt EcoRugs logó mellett helyeznek el. A szőnyeg kidobása előtt a vonalkódot a kereskedő lejelenti a gyárba, aki a szőnyeget egész Európából díjmentesen visszaszállítja saját gyártóüzemébe. Ezt követően a használt szőnyeget mindenestül, hátastól, szegélyestől feldarabolják, ledarálják, abból apró pelleteket készítenek, amiből extrudálást követően új poliészter szálat gyártanak. Ily módon 1kg használt szőnyegből pontosan 1kg új szőnyeg keletkezik, nem keletkezik semmilyen veszteség az újrahasznosítás során.

Értelmesen végiggondolt módon így a poliészter valóban a jövő környezettudatos megoldása lehet. A poliészterszálak nem csupán kellemes tapintásúak és jól takaríthatók, de belőlük tartós szőnyegek gyárthatók, ráadásul a poliésztert tetszőleges számban, sőt mi több, veszteség nélkül lehet újrahasznosítani. Elég tehát egyetlenegyszer előállítani a poliészter alapanyagot, a későbbi újrahasznosítás már lényegesen kisebb környezetterheléssel jár. Az eljárás megvalósíthatóságának alapja, hogy az új generációs Louis de Poortere szőnyegek minden része, tehát a hátuk, a szegélyük, minden egyes darabjuk ugyanazon alapanyagból, kizárólag poliészterből készüljön, hiszen így az újrahasznosítás során nem szükséges semmit sem szétválogatni. A másfél éve bevezetett változtatást követően mára az alapanyag 20 százaléka már újrahasznosított forrásból származik, minden valószínűség szerint ez az arány a későbbiekben folyamatosan növekszik. 

A Louis de Poortere példája azt mutatja, hogy végiggondolt döntésekkel elérhető, hogy a vásárló számára ne jelentsen semmilyen kompromisszumot a fenntartható termék választása: az új poliészter alapanyagból készült szőnyegek tapintásra megkülönböztethetetlenek a korábbi, pamutból készültektől, a gyár ezért vissza sem vonta a régi pamutmintáit, mondván, hogy a vásárlók vakteszteken sem tudtak különbséget tenni a kétféle alapanyag között. Ráadásul a poliészter alapanyag mindenben kedvezőbb a pamutnál: könnyebben takarítható és tartósabb, teljesen és akárhányszor újrahasznosítható és nem is kerül többe, így a vásárló kizárólag pozitív változást érzékel.

A Lano szőnyeggyár az idei újdonságait már a pár éve bevezetett enso háttal gyártja, mivel ez a hát egyéb kedvező tulajdonságain túl szintén teljesen újrahasznosítható. Az enso hátak annyira különlegesek és izgalmasak, hogy önmagukban megérnének egy külön cikket, de ez túlmutatna a Flanders Flooring Days-i benyomások és újdonságok ismertetésén.

Talán a legizgalmasabb az IVC modulok újraértelmezése. Az IVC modulszőnyegeket az amerikai anyacég, a Mohawk mostantól újra a saját neve alatt forgalmazza, ezzel feloldva azt a zavart, hogy az IVC nevében szereplő ’V’ betű a vinilt jelölte, ami folyamatosan némi magyarázkodást igényelt. A lényeg, hogy a Mohawk (korábbi nevén IVC) összes idén bevezetett modulszőnyegét egyetlen dolog köti össze, ami nem túl meglepő módon, a totális és tudományos alapú környezettudatosság, amit igazi amerikai módra nem egy-egy apróbb változtatással, hanem teljes letámadással, mindre kiterjedő módon érnek el. Kezdték azzal, hogy az összes új moduljukat (a Bruut és Grit nevű modellekkel kezdték idén a váltást) az eddigi gyakorlatilag újrahasznosíthatatlan bitumenhát helyett egy „EcoFlex Echo” fantázianevű hátra cseréltek, ami a gyár szándékai szerint minden tulajdonságában köröket ver elődeire. 

Az szinte természetes, hogy az új hát szinte teljesen újrahasznosított poliészter-filcből készül, jelenleg már 94 százaléknál tartanak az újrahasznosítási arányban. Továbbá az új hát kifejlesztésnél lényeges szempont volt az ergonómia: a rugalmas hát ütéstompító tulajdonsága jelentősen csökkenti a lábakra ható terhelést, ezzel védve a boka és térdízületek igénybevételét és a lábizmok fáradását. Sikerült a hát akusztikai tulajdonságait is jelentősen javítani, a nagyobb hangszigetelés pedig a munkatársakra és a szomszédokra lesz vélhetően pozitív hatással. Az új hát minden további  tulajdonságában összemérhető a korábbi modulhátakkal: nagyon jó a mérettartása, a lángállósága és a rugalmassága, a legszigorúbb károsanyag kibocsátási normáknak is megfelel, ez a felhasználók egészségét védi. És nem is kell az új hátért többet fizetni. 

De az igazi szenzáció még csak most kezdődik, az új modulok mintáit egészen elképesztő tudományos kutatást felhasználva határozták meg. A történet több évtizede kezdődött, amikor az oregoni állami egyetemen egy Richard Taylor nevű professzor (aki mára az egyetem fizikai intézetének igazgatója) fraktálokra vonatkozó kutatásokba kezdett. A fraktálok sokunknak újdonságot jelentenek, nagyon egyszerűen ezek olyan ismétlődő geometrikus mintázatok, amiknek bármely kis szeletét is vizsgáljuk, mindig ugyanazokat az ismétlődő mintázatokat figyelhetjük meg. Nagyítsunk rá egy hópehelyre és az alakja bármilyen mikroszkóp alatt ugyanaz az ismétlődő, tüskés „hópehely-alak” lesz. Ezek a fraktálok. 

A természet pedig tele van fraktálokkal, így szerveződik a levelek erezete, ilyen az ananász, a brokkoli, vagy a fenyőtoboz, fraktál alakban rendeződnek az ablakon a jégkristályok, vagy a szappanhab. A fraktálok matematikája önmagában is lenyűgöző, például bizonyítható, hogy a fraktál alakú növekedés a leghatékonyabb, így jut el a legtöbb napfény a növények felszínére, a tüdő így veszi fel a legtöbb oxigént. A fraktálok ráadásul az aranymetszést követik, szóval már pár perc bevezető után rögtön látszik, hogy az egész terület milyen lenyűgöző, nem is csodálom az oregoni csapat témaválasztását (lehet, hogy a következő cikkemet inkább a fraktálokról fogom írni a Teletextilben). Érdemes rákeresni a neten a fraktálokra, egészen hipnotikus hatásúak.

De vissza a Mohawk új modulszőnyeg családjára. Az oregoni csapat első körben a különböző minták bonyolultságát számszerűsítette, minden egyes mintázathoz egy „D” értéknek nevezett mutatószámot rendeltek. Észrevették, hogy vannak nagyon bonyolult fraktálok, amikhez magas D értéket rendeltek, és vannak egyszerűbb, kevésbé komplex mintázatok, melyeket értelemszerűen alacsonyabb D értékkel jellemeztek. Ezt követően orvosokkal és pszichológusokkal együttműködve arra keresték a választ, hogy miután egy lakóteret különböző D értékű mintázatokkal dekoráltak, találnak-e bármilyen észrevehető hatást az ott élők, ott dolgozók hangulatában, viselkedésében, munkatempójában? Az eredmények azt mutatták, hogy a homogén, egyszínű, vagy nagyon kevés és egyszerű elemből álló minták használata nyugalmat árasztott, az ott dolgozók pozitívan élték meg a stresszmentes környezetet. Azonban az ilyen helyiségekben dolgozók hamarabb elfáradtak, pár óra után észrevehetően csökkent a koncentrációjuk, elálmosodtak, ez pedig a munka-hatékonyság rovására ment. 

A másik kontrollcsoportot ezzel szemben rengeteg vonalat, mintát és hullámot tartalmazó bonyolult környezetben vizsgálták. Náluk a produktivitás jelentős javulását tapasztalták, a fáradtság, elálmosodás egyáltalán nem, vagy csak lényegesen később jelentkezett. Viszont megfigyelték, hogy minél bonyolultabb mintavilágot választottak, azaz minél több hullám, vonal és egyéb minta szerepelt a burkolaton és a falakon, azaz minél magasabb D értékű motívumrendszert választottak, annál hamarabb és annál gyakrabban jelentkeztek munkahelyi konfliktusok, összezördülések, a hatékonysággal együtt nőtt a dolgozók ingerlékenysége. A következő érdekes megállapítás volt, hogy amennyiben viszont fraktálmintát választottak, ez önmagában nyugtató, stresszoldó hatású volt, azt találták, hogy minél bonyolultabb volt a választott fraktálminta, annál nagyobb volt a munkahelyi "pörgés", ugyanakkor a fraktálminta választása viszont csökkentette a munkahelyi stressz-szintet az ugyanolyan D értékű  (bonyolultságú) nem fraktálmintához képest.

Összefoglalva megállapították, hogy a fraktálmintás burkolatokkal magasabb munkahelyi produktivitást érhető el: a konfliktusszint lényegesen alacsonyabb lett, mintha ugyanolyan bonyolultságú (D értékű) hagyományos, azaz nem fraktálmintás burkolatot választottak volna.

Szóval itt az ideje, hogy visszakanyarodjunk a Mohawk új modulszőnyeg kollekciójára, melyek a „Relaxing Floors” (nyugtató burkolatok) és „Lichen Community” (kb. zuzmóközösség) fantázianeveket kapták, ezek a Bruut és Grit modulcsaládok új elemei. Ezek a szőnyegek már a fent említett összes új innovációt tartalmazzák: újrahasznosított alapanyagból készült hátuk magasabb ergonómiai szintet jelent azzal, hogy védik az ízületet és lábizmokat. A tudományosan megtervezett fraktálalapú mintavilág pedig a legoptimálisabb munkakörnyezethez járul hozzá. A Mohawk saját bevallása szerint megalkotta az ideális mintavilágot: a közepes bonyolultságú, azaz 1,5-ös D érték körüli fraktálmintás szőnyeg ideálisnak tűnik, a nyugtató, stresszoldó hatás mellett jelentősen javult a munkahelyi produktivitás és nem jelentkeznek konfliktusok.

A Mohawk csoport célja bő egy évtizede, hogy a környezetvédelmi megfontolások és a teljes újrahasznosítás mellett a legmagasabb tudományos eredményeket felhasználva megalkossa az ideális termékeket. Ők fejlesztették ki a már méltán ismert, részben kukorica alapanyagból nanotechnológiás gyártással készült Smartstrand szőnyegeket, a Mohawk most a modulszőnyegek új generációjának megalkotását tűzte ki célul. A mintákat az INKU hamarosan bemutatja új partnereinek.

 

Teletextil 2025 tavasz/spring edition

 

Máté Szilvia (BD-Expo Kft.): A vásárokra előre érdemes felkészülni

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.) 

A standhelyet lefoglalni, a standépítést, dekorációt kitalálni, a már meglevő partnereket meghívni, ezeket a feladatokat előre meg kell tervezni, mert különben kapkodás lesz a vége. Nagy hangsúlyt kell fektetni az előzetes marketingre is. Ugyanis az, hogy egy kiállításon legyen jelentős számú szakmai közönség, az a szervező feladata, de az, hogy hányan látogatnak el egy adott kiállító standjára, az már a kiállítón múlik. 

                                                       Kép: Messe Frankfurt 

Számtalan lehetőség áll itt is rendelkezésre, a figyelemfelhívó standdekoráción túl például a machmaking lehetőségek a leghasznosabbak. Ezt az üzleti partnerkeresési lehetőséget mind a kiállítók, mind a látogatók ingyenesen használhatják.

Ha látogatóként utazunk el egy nemzetközi szakvásárra, akkor az online katalógust érdemes végigböngészni. Ebből megtudhatjuk, hogy az egyes szegmensek kiállítóit melyik pavilonban találhatjuk meg, így könnyen megtervezhetjük az egész látogatásunkat. A szűrők megfelelő beállításával kiválogathatjuk, hogy melyek azok a cégek, amelyeket mindenképpen meg szeretnénk látogatni, és akár tárgyalási időpontot is egyeztethetünk velük. 

Érdemes végigpörgetni, hogy milyen konferenciák, workshopok lesznek azokon a napokon, amikor mi is ott vagyunk, hiszen ezekre gyakran előre regisztrálni kell. A felkészülésre látogatóként is időt kell szánnunk, különben elveszünk abban az információ- és élménycunamiban, ami ilyenkor ránk zúdul.       

Ezeken a nemzetközi szakvásárokon olyan szakmai tapasztalatokat szerezhetünk, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat a közeljövőben. Érdemes tehát megismerni a nemzetközi expók világát.

Az írás a BD-Expo Kft. támogatásával jelent meg.