(Az alábbi írás a Teletextil 7. oldalán kezdődő cikk folytatása.)
A Louis de Poortere szőnyeggyár másfél éve nem kis megrökönyödést okozott,
amikor azonnali hatállyal egységesen megváltoztatta minden termékének
alapanyagát: a korábbi pamutszálat egyik napról a másikra, a poliészterre
váltotta fel. Az első reakciók a csodálkozás és az értetlenkedés volt: hol
korszerű az, ha egy természetes alapanyagszálat egy nem megújuló alapanyagú
poliészterrel, egy petróleum alapú mesterséges szálanyaggal váltunk ki? Ez nem
tűnik túl környezetbarát gondolatnak. Kicsit továbbgondolva viszont, érthetővé
válik a döntés mögötti logika: az új szálanyagból készült szőnyeg minden része
ugyanis így 100 százalékban újrahasznosíthatóvá válik.
A gyár ennél többet is
vállalt, teljes élettartam garanciát. Minden termékét egyedi vonalkóddal látják
el, amit a szőnyeg szegélyébe bevarrt EcoRugs logó mellett helyeznek el. A
szőnyeg kidobása előtt a vonalkódot a kereskedő lejelenti a gyárba, aki a
szőnyeget egész Európából díjmentesen visszaszállítja saját gyártóüzemébe. Ezt
követően a használt szőnyeget mindenestül, hátastól, szegélyestől
feldarabolják, ledarálják, abból apró pelleteket készítenek, amiből extrudálást
követően új poliészter szálat gyártanak. Ily módon 1kg használt szőnyegből
pontosan 1kg új szőnyeg keletkezik, nem keletkezik semmilyen veszteség az
újrahasznosítás során.
Értelmesen végiggondolt módon így a poliészter valóban a jövő
környezettudatos megoldása lehet. A poliészterszálak nem csupán kellemes
tapintásúak és jól takaríthatók, de belőlük tartós szőnyegek gyárthatók,
ráadásul a poliésztert tetszőleges számban, sőt mi több, veszteség nélkül lehet
újrahasznosítani. Elég tehát egyetlenegyszer előállítani a poliészter
alapanyagot, a későbbi újrahasznosítás már lényegesen kisebb
környezetterheléssel jár. Az eljárás megvalósíthatóságának alapja, hogy az új generációs
Louis de Poortere szőnyegek minden része, tehát a hátuk, a szegélyük, minden
egyes darabjuk ugyanazon alapanyagból, kizárólag poliészterből készüljön,
hiszen így az újrahasznosítás során nem szükséges semmit sem szétválogatni. A
másfél éve bevezetett változtatást követően mára az alapanyag 20 százaléka már
újrahasznosított forrásból származik, minden valószínűség szerint ez az arány a
későbbiekben folyamatosan növekszik.
A Louis de Poortere példája azt mutatja,
hogy végiggondolt döntésekkel elérhető, hogy a vásárló számára ne jelentsen
semmilyen kompromisszumot a fenntartható termék választása: az új poliészter
alapanyagból készült szőnyegek tapintásra megkülönböztethetetlenek a korábbi,
pamutból készültektől, a gyár ezért vissza sem vonta a régi pamutmintáit,
mondván, hogy a vásárlók vakteszteken sem tudtak különbséget tenni a kétféle
alapanyag között. Ráadásul a poliészter alapanyag mindenben kedvezőbb a
pamutnál: könnyebben takarítható és tartósabb, teljesen és akárhányszor újrahasznosítható
és nem is kerül többe, így a vásárló kizárólag pozitív változást érzékel.
A Lano szőnyeggyár az idei újdonságait már a pár éve bevezetett enso háttal
gyártja, mivel ez a hát egyéb kedvező tulajdonságain túl szintén teljesen
újrahasznosítható. Az enso hátak annyira különlegesek és izgalmasak, hogy
önmagukban megérnének egy külön cikket, de ez túlmutatna a Flanders Flooring
Days-i benyomások és újdonságok ismertetésén.
Talán a legizgalmasabb az IVC modulok újraértelmezése. Az IVC modulszőnyegeket
az amerikai anyacég, a Mohawk mostantól újra a saját neve alatt forgalmazza,
ezzel feloldva azt a zavart, hogy az IVC nevében szereplő ’V’ betű a vinilt
jelölte, ami folyamatosan némi magyarázkodást igényelt. A lényeg, hogy a Mohawk
(korábbi nevén IVC) összes idén bevezetett modulszőnyegét egyetlen dolog köti
össze, ami nem túl meglepő módon, a totális és tudományos alapú
környezettudatosság, amit igazi amerikai módra nem egy-egy apróbb
változtatással, hanem teljes letámadással, mindre kiterjedő módon érnek el.
Kezdték azzal, hogy az összes új moduljukat (a Bruut és Grit nevű modellekkel
kezdték idén a váltást) az eddigi gyakorlatilag újrahasznosíthatatlan
bitumenhát helyett egy „EcoFlex Echo” fantázianevű hátra cseréltek, ami a gyár
szándékai szerint minden tulajdonságában köröket ver elődeire.
Az szinte
természetes, hogy az új hát szinte teljesen újrahasznosított poliészter-filcből
készül, jelenleg már 94 százaléknál tartanak az újrahasznosítási arányban.
Továbbá az új hát kifejlesztésnél lényeges szempont volt az ergonómia: a
rugalmas hát ütéstompító tulajdonsága jelentősen csökkenti a lábakra ható
terhelést, ezzel védve a boka és térdízületek igénybevételét és a lábizmok
fáradását. Sikerült a hát akusztikai tulajdonságait is jelentősen javítani, a nagyobb
hangszigetelés pedig a munkatársakra és a szomszédokra lesz vélhetően pozitív
hatással. Az új hát minden további tulajdonságában összemérhető a korábbi
modulhátakkal: nagyon jó a mérettartása, a lángállósága és a rugalmassága, a
legszigorúbb károsanyag kibocsátási normáknak is megfelel, ez a felhasználók
egészségét védi. És nem is kell az új hátért többet fizetni.
De az igazi
szenzáció még csak most kezdődik, az új modulok mintáit egészen elképesztő
tudományos kutatást felhasználva határozták meg. A történet több évtizede
kezdődött, amikor az oregoni állami egyetemen egy Richard Taylor nevű
professzor (aki mára az egyetem fizikai intézetének igazgatója) fraktálokra
vonatkozó kutatásokba kezdett. A fraktálok sokunknak újdonságot jelentenek,
nagyon egyszerűen ezek olyan ismétlődő geometrikus mintázatok, amiknek bármely
kis szeletét is vizsgáljuk, mindig ugyanazokat az ismétlődő mintázatokat
figyelhetjük meg. Nagyítsunk rá egy hópehelyre és az alakja bármilyen
mikroszkóp alatt ugyanaz az ismétlődő, tüskés „hópehely-alak” lesz. Ezek a
fraktálok.
A természet pedig tele van fraktálokkal, így szerveződik a levelek
erezete, ilyen az ananász, a brokkoli, vagy a fenyőtoboz, fraktál alakban
rendeződnek az ablakon a jégkristályok, vagy a szappanhab. A fraktálok matematikája
önmagában is lenyűgöző, például bizonyítható, hogy a fraktál alakú növekedés a
leghatékonyabb, így jut el a legtöbb napfény a növények felszínére, a tüdő így
veszi fel a legtöbb oxigént. A fraktálok ráadásul az aranymetszést követik,
szóval már pár perc bevezető után rögtön látszik, hogy az egész terület milyen
lenyűgöző, nem is csodálom az oregoni csapat témaválasztását (lehet, hogy a
következő cikkemet inkább a fraktálokról fogom írni a Teletextilben). Érdemes
rákeresni a neten a fraktálokra, egészen hipnotikus hatásúak.
De vissza a Mohawk új modulszőnyeg családjára. Az oregoni csapat első
körben a különböző minták bonyolultságát számszerűsítette, minden egyes
mintázathoz egy „D” értéknek nevezett mutatószámot rendeltek. Észrevették, hogy
vannak nagyon bonyolult fraktálok, amikhez magas D értéket rendeltek, és vannak
egyszerűbb, kevésbé komplex mintázatok, melyeket értelemszerűen alacsonyabb D
értékkel jellemeztek. Ezt követően orvosokkal és pszichológusokkal
együttműködve arra keresték a választ, hogy miután egy lakóteret különböző D
értékű mintázatokkal dekoráltak, találnak-e bármilyen észrevehető hatást az ott
élők, ott dolgozók hangulatában, viselkedésében, munkatempójában? Az eredmények
azt mutatták, hogy a homogén, egyszínű, vagy nagyon kevés és egyszerű elemből
álló minták használata nyugalmat árasztott, az ott dolgozók pozitívan élték meg
a stresszmentes környezetet. Azonban az ilyen helyiségekben dolgozók hamarabb
elfáradtak, pár óra után észrevehetően csökkent a koncentrációjuk, elálmosodtak,
ez pedig a munka-hatékonyság rovására ment.
A másik kontrollcsoportot ezzel
szemben rengeteg vonalat, mintát és hullámot tartalmazó bonyolult környezetben
vizsgálták. Náluk a produktivitás jelentős javulását tapasztalták, a
fáradtság, elálmosodás egyáltalán nem, vagy csak lényegesen később
jelentkezett. Viszont megfigyelték, hogy minél bonyolultabb mintavilágot
választottak, azaz minél több hullám, vonal és egyéb minta szerepelt a
burkolaton és a falakon, azaz minél magasabb D értékű motívumrendszert választottak,
annál hamarabb és annál gyakrabban jelentkeztek munkahelyi konfliktusok,
összezördülések, a hatékonysággal együtt nőtt a dolgozók ingerlékenysége. A
következő érdekes megállapítás volt, hogy amennyiben viszont fraktálmintát
választottak, ez önmagában nyugtató, stresszoldó hatású volt, azt találták,
hogy minél bonyolultabb volt a választott fraktálminta, annál nagyobb volt a
munkahelyi "pörgés", ugyanakkor a fraktálminta választása viszont
csökkentette a munkahelyi stressz-szintet az ugyanolyan D értékű
(bonyolultságú) nem fraktálmintához képest.
Összefoglalva megállapították, hogy a fraktálmintás burkolatokkal magasabb
munkahelyi produktivitást érhető el: a konfliktusszint lényegesen alacsonyabb
lett, mintha ugyanolyan bonyolultságú (D értékű) hagyományos, azaz nem
fraktálmintás burkolatot választottak volna.
Szóval itt az ideje, hogy visszakanyarodjunk a Mohawk új modulszőnyeg
kollekciójára, melyek a „Relaxing Floors” (nyugtató burkolatok) és „Lichen
Community” (kb. zuzmóközösség) fantázianeveket kapták, ezek a Bruut és Grit
modulcsaládok új elemei. Ezek a szőnyegek már a fent említett összes új
innovációt tartalmazzák: újrahasznosított alapanyagból készült hátuk magasabb
ergonómiai szintet jelent azzal, hogy védik az ízületet és lábizmokat. A
tudományosan megtervezett fraktálalapú mintavilág pedig a legoptimálisabb
munkakörnyezethez járul hozzá. A Mohawk saját bevallása szerint megalkotta az
ideális mintavilágot: a közepes bonyolultságú, azaz 1,5-ös D érték körüli
fraktálmintás szőnyeg ideálisnak tűnik, a nyugtató, stresszoldó hatás mellett
jelentősen javult a munkahelyi produktivitás és nem jelentkeznek konfliktusok.
A Mohawk csoport célja bő egy évtizede, hogy a környezetvédelmi
megfontolások és a teljes újrahasznosítás mellett a legmagasabb tudományos
eredményeket felhasználva megalkossa az ideális termékeket. Ők fejlesztették ki
a már méltán ismert, részben kukorica alapanyagból nanotechnológiás gyártással
készült Smartstrand szőnyegeket, a Mohawk most a modulszőnyegek új
generációjának megalkotását tűzte ki célul. A mintákat az INKU hamarosan
bemutatja új partnereinek.
