Máté Szilvia (BD-Expo Kft.): A vásárokra előre érdemes felkészülni

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.) 

A standhelyet lefoglalni, a standépítést, dekorációt kitalálni, a már meglevő partnereket meghívni, ezeket a feladatokat előre meg kell tervezni, mert különben kapkodás lesz a vége. Nagy hangsúlyt kell fektetni az előzetes marketingre is. Ugyanis az, hogy egy kiállításon legyen jelentős számú szakmai közönség, az a szervező feladata, de az, hogy hányan látogatnak el egy adott kiállító standjára, az már a kiállítón múlik. 

                                                       Kép: Messe Frankfurt 

Számtalan lehetőség áll itt is rendelkezésre, a figyelemfelhívó standdekoráción túl például a machmaking lehetőségek a leghasznosabbak. Ezt az üzleti partnerkeresési lehetőséget mind a kiállítók, mind a látogatók ingyenesen használhatják.

Ha látogatóként utazunk el egy nemzetközi szakvásárra, akkor az online katalógust érdemes végigböngészni. Ebből megtudhatjuk, hogy az egyes szegmensek kiállítóit melyik pavilonban találhatjuk meg, így könnyen megtervezhetjük az egész látogatásunkat. A szűrők megfelelő beállításával kiválogathatjuk, hogy melyek azok a cégek, amelyeket mindenképpen meg szeretnénk látogatni, és akár tárgyalási időpontot is egyeztethetünk velük. 

Érdemes végigpörgetni, hogy milyen konferenciák, workshopok lesznek azokon a napokon, amikor mi is ott vagyunk, hiszen ezekre gyakran előre regisztrálni kell. A felkészülésre látogatóként is időt kell szánnunk, különben elveszünk abban az információ- és élménycunamiban, ami ilyenkor ránk zúdul.       

Ezeken a nemzetközi szakvásárokon olyan szakmai tapasztalatokat szerezhetünk, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat a közeljövőben. Érdemes tehát megismerni a nemzetközi expók világát.

Az írás a BD-Expo Kft. támogatásával jelent meg.

Teletextil podcast 4. adás: Beszélgetés Romeisz Norberttel, a Rovitex tulajdonosával

Ismét szól a rádió!

A Teletextil 4. Podcast adása

Vásározási trendek, piaci kilátások

Beszélgetőpartnerünk Romeisz Norbert a Rovitex tulajdonos-ügyvezetője

Érintett témák:

·       Merre megy a nagyvilág? Vásározási trendek

·       A hazai lakástextil piac aktuális állapota a gazdasági helyzet tükrében

·       Ingatlanpiaci boom és a lakberendezés

·       Szolgáltatás, vevőkiszolgálás - mit jelent a piac komplex szereplőjének lenni?

·       Partnerkapcsolatok fejlesztése

·       Kiskerek marketingtámogatása, az AI bevonása a marketingbe, edukáció

·       Lakberendezők, belsőépítészek piaci szerepe

·       Egyedi gyártás Pécsett

·       A tabáni Show-room szerepe, funkciói

  A Teletextil mostani podcast adása a Rovitex Kft. támogatásával valósult meg!

Varga-Kalló Regina: Udvarhelyi Lenke - Egy iparművész portréja

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.)

Udvarhelyi Lenke - Egy iparművész portréja

Udvarhelyi Lenke

Fiatalkor

Udvarhelyi Lenke 1934-ben született egy debreceni polgári családba. A textilek iránti szeretete már a Dóczy Gimnázium padjaiban elkezdődött, ugyanis az iskolai évek alatt a szabás és varrás fortélyainak elsajátításával alapozta meg későbbiekben is gyakran hasznosított tudását. 

Már ekkor felismerte, hogy rendkívül érzékeny a környezetének apró rezdüléseire, mely fogékonyságot tükrözik a hagyatékában fellelhető korai rajzok sokasága, amelyek közül sok a Debreceni Füvészkertben készült, vagy legalábbis az ott szerzett élmények hatására született, elkalandozva a képzeletbeli tájakra. A természet efféle központi szerepe végig jelen volt Udvarhelyi Lenke későbbi művészetében is, talán éppen a debreceni Füvészkert inspiráló légkörének köszönhetően. E két impulzus hatására tudatosan készült a Magyar Iparművészeti Főiskolára frissen alapított nyomottanyagtervezői szakára, melyre 1952-ben felvételt nyert. 

Textiles iparművészeti képzés

Magyarországon a két világháború között az Iparművészeti Iskolában, a mai Képző- és Iparművészti Szakgimnázium és Kollégiumban (Kisképző) folyt csak a nyomottanyag mintatervezés, ám 1946-ban ’akadémiai’ szinten 4 éves, majd 1947-től főiskolai szinten 6 éves évfolyamokkal indult el az Iparművészeti Főiskolán, a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a nyomottanyag tervezői tanszék képzése.  Szükség volt egy ilyen típusú hazai tudásra, hiszen ezt megelőző időszakban vagy a hazai diákok mentek külföldre tanulni, ha főiskolai szinten szerették volna elsajátítani a nyomottanyag tervezést, vagy külföldi szakemberek jöttek az országba dolgozni. A Főiskola textiles oktatása tehát jól kapcsolódott a felívelőben lévő hazai ipar igényeibe, mi több a gyárakból kerültek oktatók a katedrára. (pl a textilvegytant dr. Ekés Mihály, textilipar kutató vegyész tanította, aki nem mellesleg 1936 óta a Goldberger alkalmazottja volt, 1948 és 1950 között pedig magának a gyárnak az igazgatója is.  A tervezést Rozs Endre oktatta, a rapportálás technikáját Várnai György tanította stb. 

Maga az oktatást egyszerre volt gyakorlati és elméleti is: az itt tanuló hallgatóknak ismerniük kellett a képzőművészeti tevékenység fogásait (rajzolás, színezés, rapportálás stb.), de a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett arra az iskola, hogy megismerkedjenek a hallgatók az iparral, a technológiával. Első évben szövést, másodikban már forma- és divattervezést, harmadikban már nyomottanyag tervezést tanultak, és egyértelmű volt, hogy a képzésben fontos helyet foglalt el az üzemgyakorlat is. 1946-tól ipari kapcsolatai voltak az óbudai Goldbergerrel, a kispesti KISTEXT-el, a Budakalászi Szövőgyár (a későbbi nevén Budaflax-szal), az óbudai Pamutkikészítő Gyárral és a szintén óbudai Textilfestő Gyárral is. Az első évfolyam 1951-ben diplomázott le, első művészként a Goliban ekkor helyezkedett el pl. Czinkóczky Anna és Antoni Jolán. Ezután minden évben pár végzős diák elhelyezkedett a Goldbergerben, és nem volt ez máshogy 1956-ban sem, amikor Udvarhelyi Lenke végezte a tanulmányait és 1957-től ő maga is a Goldberger tervezői osztályának lett a munkatársa.          

Az egyetemi és korai évekből fennmaradt rajzok tanulmány szintűek. A hagyatékban több anatómiai rajz, textúra vázlat és mintarajz megtalálható, melyekből jól kiolvasható, hogy a főiskolai oktatás által képviselt irányvonalakkal: a rajzkészség tökéletes elsajátítása, a minták és mintázatok felismerése és azok hasznosítása. A fennmaradt rajzok között több hagyományos mintakincsű rajz is megtalálható, ami arra utal, hogy néprajzi ihletésű díszítés formai világát is igyekeztek bemutatni a hallgatóság számára.

 

                                   Kalotaszegi keresztszemes textil tanulmányrajza

Tervezéstől a textilig

Egy textilnyomógyár lelke túlzás nélkül állítható, hogy a rajzterem. Az 1963-tól létrehozott textilipari nagyvállalat, a Pamutnyomóipari Vállalt (PNYV) alá tartozó gyárak műtermei közös irányítás alá, a PNYV Budaprint Vállalati Gyártmány- és Mintafejlesztési Központ (VGYK) részei lettek. Mint a korban mindenki másnak, úgy Lenkének is a Könnyűipari Minisztérium jelölte ki munkahelyét, és így került a Goldberger mintatervezői műhelyébe. A rajzműteremben ekkor már több főiskolai végzettséggel rendelkező is volt, így amikor 1957-ben elkezdett dolgozni a gyárban, már bejáratott rendben folyt a munka. A munka jobbára rajzolással telt, ez persze nem azt jelentette, hogy csak terveztek, hanem például a rapportálás is sokszor a feladatuk volt, hiszen egy minta akkor vált nyomhatóvá, ha ’végtelenítették’ azt.

A Goldberger műtermében az élet hasonlóan folyt az összes műteremhez képest, még annak ellenére is, hogy e gyárnak volt a legnagyobb műterme a PNYV-sek közül. Tágas, virágokkal sűrűn díszített, napfényes teremben közel 30 művész dolgozott, akik évente kb. 30 kivitelezett mintát kellett, hogy készítsenek, mely a gyár számára évi minimum 700 új mintát jelentett. 

           Életkép a rajzteremből. A bal oldalon álló férfi mellett Udvarhelyi Lenke ül. 

A művész egy tervet akár 10-20 formában is elkészített, egészen addig, amíg kiforrott a legszebb megoldás, de természetesen ennek ellenére a kész minta az esetek többségében nem egyéni munka volt, hiszen a gyártásban érintettek sokszor alakítottak az alap koncepción ezután is.

A művésznő precíz módon vezette, hogy milyen mintákat adott le véleményezésre az osztályvezetőkhöz nyomásra vagy éppen versenyre az 1970-es évektől egészen nyugdíjba vonulásáig, leggyakrabban apró darabot is mellékelve a mintából. 

                                               A vázlatos füzet egy lapja

Az iparművész egyéni terveit befolyásolta ugyan az saját stílus, de mindig szem előtt kellett tartani a divatszíneket, a divatmintákat, a külföldi, főleg francia trendeket. Egy alap mintakollekció általában 1200 méterrel készült el, és ha egy minta kelendő volt akkor 1000 méterenként prémiumot adtak a tervezőnek, mely összege függött attól, hogy melyik piacon (belföldi vagy külföldi, KGST vagy ‘nyugati’ piac) adták el.

A munka lelke, a kreatív munkafolyamat motorja pedig a tervezői nap volt, ami heti egy napot jelentett, mindenkinek másik, de, jellemzően -az akkoriban még kötelező -szabad szombat volt. Ekkor a tervezőműhely tagjai szabadon látogathattak múzeumokat, kirándulhattak a természetbe, vagy bárhová elmehettek, ahol inspirációt meríthettek.  Az egész éves munka különleges pontja volt mindig az a kb. kétheti alkotói szabadság (a kötelező szabadságon felül), amikor a dolgozók a gyár költségén ellátogattak valahova, cserébe a szabadság után kötelezően fel kellett mutatni terveket. (nem feltétlenül konkrét textilmintákat, lehettek ezek ugyanis előtanulmányok, skiccek, vázlatok stb.). 

Egy ilyen alkotói szabadságon készített rajz vadgesztenyéről, ami skiccként indult és textilminta készült belőle 1986 augusztusában két színállásban, különleges módon úgy, hogy még a művész nevét is a textilre nyomták.

A művészetét az ipari textilek világában, ahogy ez most is szokás, lehetősége van mindenkinek különböző művészeti kiállításokon és versenyeken is bemutatni. Udvarhelyi Lenke sem tett másként, és 1959-től kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de állandó résztvevője volt az iparművészeti biennáléknak, az iparművészeti kiállításoknak és rendszeresen pályáztatta mintáit különböző gyári versenyeken. az V. Iparművészeti Biennálén a Pálcikák mintáját állították ki, a hatodikon a Norma, a hetediken a Hanna Oslo és Póker mintáit mutatták be. 

                  Pálcikák vázlatai, 1979-ben tervezett őszi-téli szabadidőruha mintájaként 

Vállalaton belül a Pamutnyomóipari Vállalat és az Képző-és Iparművészeti Lektorátussal vagy az Iparművészeti Vállalattal közös tervpályázatain számtalanszor mérettette meg magát és sokszor első helyezésekkel tért haza egy-egy tervével és köszönhetett vissza rá a boltok polcain egy-egy elkészített mintája. Az örökzöldnek számító pettyekkel és virágokkal több elismerést is nyert, de a geometrikus formákkal játszadozó formavilág, ami szintén közel állt hozzá, még első helyezést is hozott neki konyharuha kategóriában 1979-ben, mi több a korszak kedvelt területének is kedvezett, amikor gyerekeknek készített mintákat is rajzolt. Lenke 1974-ben a ‘Süni’ jeligéjű mintájával szintén rangos elismerésben részesült.

A gyári mintáktól a szabad művészetig

A mintatervezés annak ellenére nem volt egyéni munka, még akkor sem, ha alapvetően egy művész volt megbízva annak kifejlesztésével. A rajzterem vezetőjétől egészen a nyomógépkezelőig sokan szóltak bele a tervek formájában, a minta színeibe vagy éppen egyes elemek méretébe, így előfordult, hogy a művész által elkészített terv mire textilre került, már alig-alig hasonlított az alapokhoz. Sokaknak volt szüksége egy közegre, ahol a művészi terveinek nem szab határt a divat vagy a technológiai keret. Lenke egyértelmű formáját választotta a ‘kikapcsolódásnak’ és a munkahelyi textilminták festése mellett szabadidejében változatos technikával festett, rajzolt és egyéb vegyes technikával készített textilképeket. 1972-ben autonóm művészként vett részt a szombathelyi Képcsarnok által szervezett Textil, Falikép, faliszőnyeg bemutatón a vegyes technikájú Vonalak, csíkok munkájával. 

                                                   Vonalak, csíkok

A nem rajztermi rajzai saját stílust tükröznek: sokat merít a természetből és ontja a virágokat, virágszerű formákat, a leveleket, a bibéket, de elvétve megjelennek életképek városokról, nőalakokról és csendes falusi tájakról. A színvilága ezeknek a rajzoknak valamelyes ellenpólusai a gyárban megrajzolt színpompás mintáknak és dominánssá válik a földszínek használata. Az elkészített rajzok, festmények technikái is vegyesek: akvarell, ceruzarajz, tusrajz, folyatott foltokat újra értelmező nonfiguratív alkotás stb.

                                                      Nőalakok

Érdekes adalékként a hagyaték őriz Lenke által pauszpapírra másolt vegyes, főként nemzetközi témákat érintő reklámgrafikákat, reklámfigurákat, betűtípusokat, mintákat. A másolatok eredete szinte kivétel nélkül ismeretlen, mert nem tudni, hogy honnan fért hozzá ezekhez az anyagokhoz, bár a művész életútja enged valamelyest következtetni. Lenke egyrészről több külföldi tanulmányúton is részt vett (pl Lengyelországban és Németországban) illetve többször járt családi kapcsolatai miatt Svédországban, ahol bőven volt lehetősége arra, hogy ihletet merítsen a közép-európai ízlésvilágon kívüli miliőből. 

                                    1960-as évekből származó plakátok másolatai

A rajzok eredetijeként szolgáló grafikák között több is beazonosítható, sokuk az 1950-1960-as években készült reklámplakátok, utazási prospektusok, rajzrészletek vagy a nemzetközi divatpiac divatképei.

A műtárgyak a feldolgozás ideje alatt nem nyilvánosak, de a hagyaték ismeretterjesztő célú bemutatására a múzeum eseményeket tervez, melyekről a múzeum honlapján és közösségi média felületein értesülhet. goldbergermuzeum.hu és facebook.com/goldbergermuzeum/

Források:

-Óbudai Múzeum Goldberger Textilipari Gyűjteménye (Udvarhelyi Lenke hagyaték)
- Geszler Ödön: A 200 éves Budaprint PNYV Goldberger Textilművel története 1784-1984, Budapest, 1985
- Heilmann Anna: A Goldberger gyár nyomottanyag tervezése az ötvenes években, Budapest 2011 (kézirat, szakdolgozat)

(Az írás a Teletextil és az Óbudai Múzeum - Goldberger Textilipari Gyűjteménye együttműködésében jelent meg.) 

Vermes Péter (Billerbeck Kft.): Mit is várhatunk valójában a szakvásároktól?

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.)

Mi seregszemlékre járunk, ezeket az eseményeket tanulmányútnak tekintjük, ami hozzájárul a szélesebb tájékozottságunkhoz, segíti a termékfejlesztésünket és a teljesítményünk becélzott igényekhez való illeszkedését. Ha szerencsénk van, akkor új anyagokat, technológiákat és ezek új forrásait találhatjuk meg.

                                                                                   Kép: Messe Frankfurt
                                                                                                                         

Évek óta nem állítunk ki szakvásáron, mert az utóbbi bemutatkozásokkor nem találtunk rá a megmérettetés lehetőségére. A látogatóink nem voltak döntési helyzetben, inkább ők is inspirációkat kerestek későbbi alakításaikhoz. Az ismertségünk, penetrációnk további javítását sem remélhetjük egy ilyen alkalomtól; nem ilyen alkalmaktól kell ezt remélnünk.

 A nagy nemzetközi vásárokon látogatóként vagyunk jelen. Nem kívánunk prompt üzleteket kötni. Sőt általában semmi fontos egyeztetni valót nem tartogatunk a vásári találkozóra, mert az ottani nyüzsgés nem támogatja a figyelmes, alapos munkát.

Fontos benyomásokat gyűjthetünk viszont arról, hogy merre tartanak a technikai fejlesztések? A saját folyamatos megújulásunk fenntartása számunkra esszenciális jelentőségű. Ezért különösen érzékenyek vagyunk a tényleges innovációkra, amelyek nem csupán új színnel átfestve mutatják be ugyanazt. Milyen általánosan használható új megoldásokat találunk, illetve milyen ötletes egyéni megoldásokkal találkozhatunk a felhasználható anyagok és technológiák között?

 A vásárlóink megbecsüléséért, az ezen alapuló jó hírnevünkért küzdünk nap, mint nap. A hozzánk kapcsolódó attribútumok, tehát az egyéniségünk, és a megkülönböztethetőségünk ápolása elengedhetetlen. Ezért nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy kihasználjuk a non-verbális közlésmódok eredeti erejét az üzeneteink, mondanivalónk átviteléhez. Igen, van mondandónk az általunk ajánlott termékekhez, szolgáltatásokhoz kapcsolódóan, a direkt ajánlkozáson túl is. Hiszünk abban, hogy a lakberendezési – esetünkben hálószoba-berendezési – cikkek kínálatával nem csupán funkciókat kell jól teljesítenünk, hanem az ízléses, kiegyensúlyozott, megnyugtató megjelenéssel jól-létet kell szolgálnunk.

                                                                                   Kép: Messe Frankfurt

Egyes vásárok előrevetíthetik azokat a hangulatokat, amelyek kisugárzásukkal erősen beépülnek a következő időszakban a tudatunkba, ezért vásárlóink választásait is befolyásolni fogják. Ezek formai- és színharmóniában is megformálódnak. Fel kell tudnunk mérni ezeket a hangulatokat, rá kell hangolódnunk ezekre.

Ezért aztán egy vásár értékelésekor fontos számunkra a tematikán felül az időzítés és a résztvevők köre. Érdekes, hogy egy vásár rész-funkcióinak eltolódásával az időzítést is mozgatni kéne tudni. Erre azonban korlátozottak a lehetőségek, de azt hiszem a szándékok is. Talán ezért süllyed néhány hagyományos nagy vásár jelentősége, ezzel viszont utat enged másikak felemelkedésének. Ezt láthatjuk például a Hometex (korábban ABK) nagyra növekedésében is.

Az írás a Billerbeck Budapest Kft. támogatásával jelent meg.

Szentirmai-Joly Zsuzsanna: A szövetstruktúrák nyomában

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.)

Egy kis kötéstan, egy kis szövetszerkezettan

A szövött anyagoknál a minta a szövet szerkezetéből adódik a fonalak tulajdonságai mellett. (pl. szín, vastagság, alapanyag minőségek stb.) Izgalmas játék ez az egymásra merőleges fonalrendszerek szabályok szerint ismétlődő kereszteződésével, melyet szaknyelven kötésnek nevezünk. 

                                                                                   Jaquard szövőgép az Óbudai Textil Múzeumban

Ez tulajdonképpen a fonalak egymás alá-, fölé bújtatásával készülő laptermékek előállításának tudománya. Senkit se tévesszen azonban meg az a tény, hogy a szövetszerkezettanban vagy kötéstanban a kötés szónak semmi köze a kötött/hurkolt rugalmasabb szerkezetű kelmékhez.

A vászonkötés „plain” a legegyszerűbb és legszorosabb szövött szerkezet, melyben 1 szál alul, egy szál felülkereszteződés ismétlődik.

 A sávolykötés „twill” jellegzetes haránt irányú struktúra, ilyen pl. a farmer anyag.

Az atlaszkötés a harmadik alapkötés, angolul „satin”, melyből a szatén anyag elnevezése ered. E három szerkezetből levezethető minden más tipikus nyüstös mintázat. 

Négyzethálós, rácsos, „kockás” hatású mintázat a fentiek különböző kombinációjával, módosításaival számtalan módon létrehozható.

Rácskötések, rácsmintázatok

Rácskötés akkor keletkezik, ha a szoros vászonkötésben mindkét irányban fonallebegéseket képeznek. Ekkor a fonallebegések melletti vászon azokat kiemeli. Az egyik oldalon láncfonal-lebegések, a másik oldalon vetülékfonal lebegések érvényesülnek. Így egy plasztikusan csíkozott felületű textíliát kapunk. A rácskötésű szövetek szellősek, lazább szerkezetük miatt jó nedvszívó képességük van, így törölközőkhöz és függönyökhöz egyaránt használjuk őket. 

A Heimtextilen olyan látványos rácsos szerkezetű (nem rácskötésű) szöveteket is láthattunk, melyek olyan kettősszövetek, ahol az alsó réteg egy egyszerű vászonkötésű felület, amihez négyzetmintával blokkokban kapcsolódnak a felső réteg nagy szállebegést engedő fonalai. Ezek az anyagok puhák, a dupla szövetréteg miatt pedig vastagabbak. 

Pikészövetek

Talán az utóbbi évek egyik legközkedveltebb kelmetípusának „családneve” a piké „piqué”. Ez egy francia eredetű szó, ami azt jelenti, hogy „szúrt, tűzött”. Nevét onnan kapta, hogy az anyag felületén apró plasztikus, kiemelkedő és bemélyedő barázdaszerű geometriai minták vannak. 

A piké kelméről azonban hol mint tipikus kötött pólóanyagról, hol pedig speciális kettősszövetről írnak a szaklapok. Most akkor mi az igazság, kötik vagy szövik a pikét?

A helyes válasz az, hogy is-is. A piké lehet apró strukturált rugalmasabb, jó légáteresztő kötött szerkezet, és speciális kettősszövet is. Míg az előbbit inkább sportruházat területén alkalmazzák széles körben, addig a pikészövet közkedvelt lakástextíliaként is. 

Ám még a pikészövetek családja is igen népes!

Általában a 4 fonalrendszeres pikét nevezik valódi pikének. Ez azt jelenti, hogy a piké kettősszövet, azaz két láncfonalrendszer és két vetülékfonalrendszer kereszteződik egy szövetben. Pontosabban egy finom vászonkötésű felsőszövetből és egy durvább alsószövetből áll. Azáltal, hogy a felső szövet bizonyos szabály szerint kötődik az alsószövethez, kis alakzatok, bemélyedések, csíkok jönnek létre, melyek steppelt hatásúak. A színoldal plasztikusságának növelésére töltővetüléket is alkalmaznak. 

Létezik a csíkos piké, melynek színoldalán keskeny, hosszanti bordák találhatóak. A zsinórpiké „cotelé” szöveten kordkötéssel alakítják ki a hosszanti domborodó mintázatot. A termék színoldalán a láncfonalak érvényesülnek, a fonákoldalon a vetülékfonal lebeg, amelyet szabályosan lekötnek.

De a legnépszerűbb mind közül a darázsmintás vagy darázsfészkes piké, a  „waffelpique”, melynek több elnevezésével találkozhatunk. A kötéstani kötését hívják darázskötésnek és sejtkötésnek is, a minta pedig angolul goffre” „waffle” vagy honeycomb”. 

Felületét egyre rövidülő vetülék és láncfonallebegésekkel érik el tükrözött éksávoly kötésben, amivel négyszögletes domborminták alakíthatók ki. A méhkasra, méhsejtrácsra emlékeztető szerkezetű darázsmintás textília kiváló nedvszívó képességéről ismert. E tulajdonsága miatt elsősorban konyharuhaként, törölközőként, éttermi-kórházi textíliaként használják. Ezenkívül nyári takaróként, illetve gyógyfürdőben, szaunában, wellness részlegben szaunalepedőként, szaunatörölközőként is alkalmazható.

Előfordul, hogy ostyaszövet minta megnevezéssel is találkozunk ezzel a struktúrával. Ez esetben azonban a négyzetes szállebegés mögött nincs plasztikus struktúra, csak sima vászonkötésű alapszövet. Ez a kifejezés, eredetileg az ostya osztásaira emlékeztető „zsebes” négyzetes mintázatot takar, ahol vetülék és láncirányban is hosszabb lebegő szálak adják a szövet gerincét. A kéziszövők ezt a szerkezetet speciális befűzéssel érik el. 

Találkozhatunk még a méhsejtminta kifejezéssel is, ami a kéziszövők egyik ún. blokkminta típusa. Ennek a struktúrának a megjelenése a méhek által épített kaptár sejtekre hasonlít, az ostyaszövethez képest a sejtecskék nem szögletesek, hanem inkább lekerekítetten ívesek, kör vagy ovális alakot rajzolnak. A vastagabb vetülék fonalak süllyesztett vászonkötésű részeket fognak közre a szövetben. Jellegzetessége, hogy a szövet fonák oldalán hosszabb vetülékszál lebegések blokkban jelennek meg. 

Összefoglalásképpen elmondható, hogy bár vannak a kifejezések mögött különbségek, de jó tisztában lenni, hogy ha csupán látatlanban rendelnénk megnevezés alapján egy kelmét, könnyen lehet, hogy nem azt kapjuk, amit várnánk.

A szakvásárok szerepe így, ahol kézzelfogható anyagmintákkal személyesen találkozhatunk továbbra is kulcsfontosságú.

(Szentirmai-Joly Zsuzsanna lapunk főmunkatársa.)