Szentirmai-Joly Zsuzsanna: A szövetstruktúrák nyomában

(Jelen írás a Teletextil nyomtatott kiadásában megjelent cikk folytatása.)

Egy kis kötéstan, egy kis szövetszerkezettan

A szövött anyagoknál a minta a szövet szerkezetéből adódik a fonalak tulajdonságai mellett. (pl. szín, vastagság, alapanyag minőségek stb.) Izgalmas játék ez az egymásra merőleges fonalrendszerek szabályok szerint ismétlődő kereszteződésével, melyet szaknyelven kötésnek nevezünk. 

                                                                                   Jaquard szövőgép az Óbudai Textil Múzeumban

Ez tulajdonképpen a fonalak egymás alá-, fölé bújtatásával készülő laptermékek előállításának tudománya. Senkit se tévesszen azonban meg az a tény, hogy a szövetszerkezettanban vagy kötéstanban a kötés szónak semmi köze a kötött/hurkolt rugalmasabb szerkezetű kelmékhez.

A vászonkötés „plain” a legegyszerűbb és legszorosabb szövött szerkezet, melyben 1 szál alul, egy szál felülkereszteződés ismétlődik.

 A sávolykötés „twill” jellegzetes haránt irányú struktúra, ilyen pl. a farmer anyag.

Az atlaszkötés a harmadik alapkötés, angolul „satin”, melyből a szatén anyag elnevezése ered. E három szerkezetből levezethető minden más tipikus nyüstös mintázat. 

Négyzethálós, rácsos, „kockás” hatású mintázat a fentiek különböző kombinációjával, módosításaival számtalan módon létrehozható.

Rácskötések, rácsmintázatok

Rácskötés akkor keletkezik, ha a szoros vászonkötésben mindkét irányban fonallebegéseket képeznek. Ekkor a fonallebegések melletti vászon azokat kiemeli. Az egyik oldalon láncfonal-lebegések, a másik oldalon vetülékfonal lebegések érvényesülnek. Így egy plasztikusan csíkozott felületű textíliát kapunk. A rácskötésű szövetek szellősek, lazább szerkezetük miatt jó nedvszívó képességük van, így törölközőkhöz és függönyökhöz egyaránt használjuk őket. 

A Heimtextilen olyan látványos rácsos szerkezetű (nem rácskötésű) szöveteket is láthattunk, melyek olyan kettősszövetek, ahol az alsó réteg egy egyszerű vászonkötésű felület, amihez négyzetmintával blokkokban kapcsolódnak a felső réteg nagy szállebegést engedő fonalai. Ezek az anyagok puhák, a dupla szövetréteg miatt pedig vastagabbak. 

Pikészövetek

Talán az utóbbi évek egyik legközkedveltebb kelmetípusának „családneve” a piké „piqué”. Ez egy francia eredetű szó, ami azt jelenti, hogy „szúrt, tűzött”. Nevét onnan kapta, hogy az anyag felületén apró plasztikus, kiemelkedő és bemélyedő barázdaszerű geometriai minták vannak. 

A piké kelméről azonban hol mint tipikus kötött pólóanyagról, hol pedig speciális kettősszövetről írnak a szaklapok. Most akkor mi az igazság, kötik vagy szövik a pikét?

A helyes válasz az, hogy is-is. A piké lehet apró strukturált rugalmasabb, jó légáteresztő kötött szerkezet, és speciális kettősszövet is. Míg az előbbit inkább sportruházat területén alkalmazzák széles körben, addig a pikészövet közkedvelt lakástextíliaként is. 

Ám még a pikészövetek családja is igen népes!

Általában a 4 fonalrendszeres pikét nevezik valódi pikének. Ez azt jelenti, hogy a piké kettősszövet, azaz két láncfonalrendszer és két vetülékfonalrendszer kereszteződik egy szövetben. Pontosabban egy finom vászonkötésű felsőszövetből és egy durvább alsószövetből áll. Azáltal, hogy a felső szövet bizonyos szabály szerint kötődik az alsószövethez, kis alakzatok, bemélyedések, csíkok jönnek létre, melyek steppelt hatásúak. A színoldal plasztikusságának növelésére töltővetüléket is alkalmaznak. 

Létezik a csíkos piké, melynek színoldalán keskeny, hosszanti bordák találhatóak. A zsinórpiké „cotelé” szöveten kordkötéssel alakítják ki a hosszanti domborodó mintázatot. A termék színoldalán a láncfonalak érvényesülnek, a fonákoldalon a vetülékfonal lebeg, amelyet szabályosan lekötnek.

De a legnépszerűbb mind közül a darázsmintás vagy darázsfészkes piké, a  „waffelpique”, melynek több elnevezésével találkozhatunk. A kötéstani kötését hívják darázskötésnek és sejtkötésnek is, a minta pedig angolul goffre” „waffle” vagy honeycomb”. 

Felületét egyre rövidülő vetülék és láncfonallebegésekkel érik el tükrözött éksávoly kötésben, amivel négyszögletes domborminták alakíthatók ki. A méhkasra, méhsejtrácsra emlékeztető szerkezetű darázsmintás textília kiváló nedvszívó képességéről ismert. E tulajdonsága miatt elsősorban konyharuhaként, törölközőként, éttermi-kórházi textíliaként használják. Ezenkívül nyári takaróként, illetve gyógyfürdőben, szaunában, wellness részlegben szaunalepedőként, szaunatörölközőként is alkalmazható.

Előfordul, hogy ostyaszövet minta megnevezéssel is találkozunk ezzel a struktúrával. Ez esetben azonban a négyzetes szállebegés mögött nincs plasztikus struktúra, csak sima vászonkötésű alapszövet. Ez a kifejezés, eredetileg az ostya osztásaira emlékeztető „zsebes” négyzetes mintázatot takar, ahol vetülék és láncirányban is hosszabb lebegő szálak adják a szövet gerincét. A kéziszövők ezt a szerkezetet speciális befűzéssel érik el. 

Találkozhatunk még a méhsejtminta kifejezéssel is, ami a kéziszövők egyik ún. blokkminta típusa. Ennek a struktúrának a megjelenése a méhek által épített kaptár sejtekre hasonlít, az ostyaszövethez képest a sejtecskék nem szögletesek, hanem inkább lekerekítetten ívesek, kör vagy ovális alakot rajzolnak. A vastagabb vetülék fonalak süllyesztett vászonkötésű részeket fognak közre a szövetben. Jellegzetessége, hogy a szövet fonák oldalán hosszabb vetülékszál lebegések blokkban jelennek meg. 

Összefoglalásképpen elmondható, hogy bár vannak a kifejezések mögött különbségek, de jó tisztában lenni, hogy ha csupán látatlanban rendelnénk megnevezés alapján egy kelmét, könnyen lehet, hogy nem azt kapjuk, amit várnánk.

A szakvásárok szerepe így, ahol kézzelfogható anyagmintákkal személyesen találkozhatunk továbbra is kulcsfontosságú.

(Szentirmai-Joly Zsuzsanna lapunk főmunkatársa.)